Hittel vallják, még sokáig fontos szerepet tölt be minden szentmisén a ráckeresztúri kehely

Ráckeresztúr települési értéktára 2017 óta egyre bővül. Köszönhető ez annak, hogy a helyiek nemcsak az épített örökséget tekintik értéknek, hanem sok minden mást is. Szinte rendszeresen megjelenik a helyi lapban a felhívás, hogy a lakosság is tegyen javaslatot, mi kerüljön az értéktárba. Legyen szó akár jelentős sportteljesítményről vagy akár természeti kincsről. Legutóbb a falu alpolgármestere, Dienes Gábor kereste meg levélben az értéktárbizottság egyik tagját, és két igen értékes tárgyat javasolt felvenni az értéktárba. Az egyikről, a Brauch Ferenc és neje által adományozott templomi csengőről nemrég írtam a feol.hu portálján (A ráckeresztúri Brauch-csengő, és egy élet, ami mögötte van). A másik templomi tárgy a százesztendős misézőkehely. 

Az adományozó Ráckeresztúr esperes plébánosa volt, miként erről a kehelyre gravírozott felirat is tanúskodik, ami a következő: „40 éves szt. misém emlékére felajánlom a ráczkeresztúri templom részére. 1922. júl. 2. Keresztes György esperes plébános.” Mózessy Gergelytől, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár gyűjtemény­igazgatójától megtudtam, hogy Keresztes György 1856. április 16-án született, apja Keresztes Jakab, anyja Kő (Kű?) Katalin. Nagyapja nemesi rangot viselt, részt vett a Napóleon elleni, 1809. évi felkelésben. Keresztes György 1887-ben lett a fehérvári szeminárium hallgatója. Az I. évfolyamot kétszer járta ki, nem tudni, miért. A szemináriumban volt tekintélye társai előtt, amire tisztségei utalnak: 1880-ban infirmarius; 1882-ben a Museum2 viceductora volt. 1882. június 18-án szentelték pappá. Bodajkon négy évig, majd Bicskén működött káplánként. Székesfehérváron öt évig volt hitoktató és belvárosi káplán. Ráckeresztúrra 1892-ben került. 1917-ben esperesnek nevezték ki. Több mint negyven évet szolgált a településen. Élénken részt vett a kulturális és a gazdasági életben. Az 1889-ben alakult Önkéntes Tűzoltóegylet lelkésze és tiszteletbeli elnöke volt. 1902. február 27-én alakult meg a Ráckeresztúri Keresztény Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a Keresztény Szövetkezeti Központ kötelékében, elnöke Keresztes György lett. 1906. december 22-én alakult a Ráczkereszt­úri hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja, igazgatósági tanácsában Keresztes György is helyet kapott. Az 1924-ben alakult Levente Egyesület díszelnöke volt. 1927. május 25-én ő szentelte meg a Levente Egyesület és az Önkéntes Tűzoltó Egyesület zászlaját is, majd ünnepi misét celebrált „a környéki lakosság tömeges részvétele mellett”. 
Papi szolgálatának negyvenéves hálaadó szentmiséjét 1922-ben tartotta, ennek emlékére adományozta a miséző­kelyhet a templomnak. Erről az évfordulóról sajnos nem tudósított a megyei sajtó, mint Farkas Edittől, a Vörösmarty Mihály Könyvtár helyismereti és digitalizálási csoportjának vezetőjétől megtudtam. Az ötvenéves jubileumi szentmiséről, az aranymiséről azonban a korabeli országos sajtó is megemlékezett. A Nemzeti Újság 1932. július 6-i számában röviden beszámolt az ünnepi alkalomról: „…a magasztos szárnyalásu ünnepi szentbeszédet Dömötör István ercsii plébános tartotta. A szentmise után Ferschich János kerületi esperes intézett szózatot a hivekhez és jubiláló oltártestvéréhez, majd felolvasta Shvoy Lajos megyéspüspöknek az aranymisés esperes-plébánoshoz intézett meleghangu kéziratát, melyben egy hosszu élet és Ráckereszturon negyven éven át eltöltött, önzetlen és fáradhatatlan munkában eltelt lelkipásztori müködést méltat a főpásztor az elismerés szavaival.” Ekkor került újabb felirat a kehely aljára: „Arany szent misém emlékére Ráckeresztúr 1932. 07. 2.” 
Keresztes György 1933-ban halt meg hetvenhét esztendősen. Temetésére 1933. november 11-én került sor. A szertartást az elhunyt iskolatársa, Scheirich Antal székesfehérvári nagyprépost végezte. A község temetőjében nyugszik, síremlékén az egyszerű felirat: „Itt nyugszik huszári Keresztes György esperes plébános 1856–1933.” 

A misézőkehely nem csak mint tárgy érték. A község hitéletében és közéletében négy évtizedig tevékenyen részt vevő Keresztes György esperes plébános adományához hozzákapcsolódik az adományozó életútja is. Minden bizonnyal köztiszteletnek örvendett, erről tanúskodik, hogy számos egyesület munkájában részt vett. A kehely mint szakrális tárgy immár száz esztendeje része a szentmiséknek, a bor átváltoztatásakor elhangzik: „A vacsora után ugyanígy kezébe vette a kelyhet is, majd ismét hálát adott, odaadta tanítványainak, és így szólt: Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Íme, hitünk szent titka.” A kelyhet magasba emeli a pap, s mindez ugyanúgy történik immár száz esztendeje. Bárki legyen is, aki a szentmisét celebrálja. A kehely történetében benne foglaltatik mindazoknak a lelkipásztori szolgálata, akik Ráckereszt­úron miséztek. Keresztes György adományát egy évszázad alatt rendszeresen használták – Kemény József, Kapitány Gyula, Németh László, Lisinszky János, Molnár Dezső, Schrőder Gyula, Marx Ferenc, Hankovszky Béla, Kovács Zoltán, valamint azok a püspökök, akik a bérmáláskor miséztek (legutóbb 2016-ban Spányi Antal megyés püspök) –, és ezáltal a múlt és a jelen összekapcsolódik, ráadásul nemcsak a pap, hanem a ministránsok szolgálata is szorosan a kehelyhez kötődik. 
A Keresztes György által adományozott misézőkehely 2022 nyarán mint kulturális örökség bekerült a ráckereszt­úri települési értéktárba, és a helyiek hittel vallják, még nagyon sokáig fontos szerepet tölt be minden egyes szentmisén.