A ráckeresztúri Brauch-csengő, és egy élet, ami mögötte van

A ráckeresztúri települési értéktár jelenleg negyvenegy értéket tartalmaz. Idén eddig három új elemmel bővült a gyűjtemény, ezek közül az egyik a templomban található, a szentmiséken úrfelmutatáskor használt csengő, amelyet 1934. szeptember 29-én Brauch Ferenc és neje adományozott a templomnak, miként erről a csengőbe belegravírozott felirat tanúskodik.

A csengőt a mai napig használják a ministránsok. Az adományozó neve és a dátum olvasható a tárgyon. A felirat pontosan ez: ISTEN DICSŐSÉGÉRE A RÁCKERESZTÚRI RÓM. KATH. TEMPLOMNAK. BRAUCH FERENC ÉS NEJE. 1934. IX. 29.

A csengő vélhetően bronzból készült, de ezt még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani.

Hogy ki volt Brauch Ferenc, hosszas nyomozás után derítettem ki. Számos cikk olvasható róla régi újságokban, és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény is számos adatot, fotográfiát őriz. A gyűjtemény vezetője, Gönczi Ambrus irányított a dédunokához, Baán István nyugalmazott görögkatolikus lelkészhez (1948. május 30-án Budapesten született, 1974. szeptember 15-én Máriapócson szentelték pappá). Tőle sok értékes információt kaptam a családról.

Az adományozó a porosz származású Brauch Ferenc (Révkomárom, 1868 – Bodrogszegi, 1954) húsgyáros és hentesüzlet-tulajdonos volt Budapesten. A főváros egyik legjelentősebb húsforgalmazójaként tartották számon. Ifjúkorában gyalogosan végigjárta Ausztria és Németország legnevesebb mestereinek üzleteit, hogy mindent megtanuljon a szakmáról. Felesége Schwetz Margit (1872–1961). Brauch Ferenc kalandos életútja sok érdekességet rejt. „Raktárakat tartott fenn, sertéshizlalással is kísérletezett, vágóhidat is üzemeltetett. Kolbász- és szalámigyárának központját a Mester utca 29. szám alatti háztömbben alakította ki. (Az egykori hentesüzlet helyén ma is húsbolt üzemel.) Fénykorában több száz alkalmazottja és kilenc üzlete volt, többek között a Krisztina téren, a Margit körúton, a Pozsonyi úton, a Király utcában és a Thököly úton. A harmincas években Károly fia számára vásárolta meg a Központi Vásárcsarnokkal szemközti épület földszinti sarkán található helyiséget, ahol ma gyors- éttermi lánc üzlete működik” – írja a Budapest anno… című blog.

Számos cikk olvasható róla, ráadásul Krúdy Gyula is megörökítette alakját az Aranytükrös kávéházban című, 1926-ban írt novellájában: „… kíváncsiságból bepillantott a kávéház ablakán az öreg Brauch, a Nagymező utcai hentes, pedig ő éppen azzal szerzett magának publikumot, hogy mindent olcsóbban adott, mint más húsvágó. Ám ő is a fejét csóválgatta, amikor a kávéházban ama Cyrano-orrú fiatal ügyvédet látta, aki ifjonti hevességében az asztalt verdeste. – Megint föl fog menni a disznó ára! – gondolta magában Brauch úr.” Később Kőrösi Zoltán Szívlekvár című regényében bukkan fel Brauch Ferenc és Károly nevű fia.

Az államosításkor a családot kitelepítették Bodrogszegibe, minden tulajdonukat elveszítették. Bodrogszegiben istállóban laktak, Brauch Ferenc ott halt meg 1954-ben. 1956-ban térhetett vissza a család, de nem Budapestre, hanem előbb Zebegénybe, majd Gödre.

Brauch Ferenc fia, Brauch Károly (1892–1977) volt az, aki 1933-ban megvásárolta a Ráckeresztúr határában lévő, a Pázmándy család építtette kastélyt, s szépen rendbe hozatta az elhanyagolt birtokot. Sok helybelinek adott munkát. A ráckeresztúri birtokon csak nyaranta tartózkodott a család. Brauch Károly végigharcolta az első világháborút, számos kitüntetést kapott (sign. laudis, vitézségi és sebesülési érem, K. cs. k. II. o. belga vöröskereszt; emléklapos százados). A Szent Sír lovagrend tagjává 1935-ben avatták. (A korabeli újságcikkek szerint gyermekeit ekkor apródnak avatták fel.) Ő rendezte sajtó alá Brauch Károly Ferenc néven a Finom hentesá­ruk könyvét, amely a Mészárosok és Hentesek Lapja kiadásában jelent meg (a második, bővített kiadás 1926-ban). Felesége Bohn Borbála, Bohn Mihály, az óbudai téglagyár és még másik három téglagyár tulajdonosának leánya. Három fiuk született, Ferenc, Károly és István.

A család 1944-ben magyarosította a nevét Baánra (félve attól, hogy az országba érkező oroszok a német nevű embereket elviszik). Ekkor a debreceni ideiglenes nemzetgyűléshez fordultak kérelmükkel.

Baán István még azt is elmondta, hogy a ráckeresztúri kastély parkjában hajdan egy szarvast ábrázoló szobor állt, amit Brauch Károly vásárolt valamelyik – vélhetően az 1937-es – párizsi világkiállításon. Ez a szobor ma a makkosmáriai Angyalok Királynéja-kegytemplom kertjében látható.

A család történetéhez hozzátartozik az is, hogy Brauch Ferenc mészárosként dolgozó édesapja, idősebb Brauch Ferenc Alsó-Ausztriából származott, és a komáromi gyertyaöntő, Neubrandt Ferenc Magdolna nevű lányát vette feleségül. A másik lány, Neubrandt Krisztina Franz Lehárnak, az 50. gyalogezred katonakarmesterének hitvese lett. Gyermekük a neves zeneszerző, Lehár Ferenc, így tehát Brauch Ferenc és Lehár Ferenc unokatestvérek voltak, s szoros kapcsolatot ápoltak egymással, rendszeresen leveleztek.

A gödi Pesti úti temetőben nyugszik Baán Brauch Ferenc elnökigazgató, kereskedelmi főtanácsos †1954 és felesége, özv. Brauch Ferencné szül. Schwetz Margit †1961, valamint Baán Brauch Károly vezérigazgató, jeruzsálemi Szentsírlovag 1892–1977. Az interneten megtaláltam a család síremlékéről készült fotót. A ráckeresztúri birtok területén lévő kápolna oltárképe jelenleg a Gödön található családi síremléket díszíti. Brauch Ferenc dédunokája. Baán István elmondta, hogy a képen Szent Józsefet Brauch Ferencről, a kis Jézust Brauch Károlyról, a Szűzanyát pedig egy szegény rokonról mintázta az alkotó.

A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Ferencváros bemutatkozik című kiállítása 2016. szeptember 14-én nyílt meg, melynek egyik eleme A Kékszalag áruk mestere – Brauch Ferenc címet kapta. 2014-ben a Kékszalag hentesáruk mestere – Brauch Ferenc és családi vállalkozása címmel nyílt kiállítás. 2014. november 21-én a „Ferencvárosi hentesek” – emlékezés a Brauch vállalatra című rendezvényen Brauch Mariann-nal és férjével, Szirtes Tiborral beszélgettek a szervezők. (Brauch Mariann Brauch Jánosnak [Károly testvérének] unokája.) Ezúton is köszönöm Gönczi Ambrus és Baán István segítségét.

Visszatérve Brauch Ferenc adományára. A csengőt évtizedek óta használják a ministránsok a szentmiséken. Hangja úrfelmutatáskor betölti a teret. Eszmei értéke felbecsülhetetlen, hiszen ha belegondolunk az adományozók élettörténetébe, arra juthatunk, hogy a földi kincseknél fontosabbak az égiek. Brauch Ferenc és neje gazdag vállalkozóként, gyár- és üzlettulajdonosként élt, amíg el nem vettek tőlük mindent. A templomnak adományozott csengő afféle jelkép is lehet, ami az igazi értékekre, kincsekre hívja föl a figyelmet.