Az "Orsik" ékszerei Cech Gábor izgalmas szobraival (képgaléria, videó)

Németh Orsi és Tárnok Orsi ékszerkészítő anya-lánya páros valósította meg a Mi Udvarunk programot, melynek apropóján gyakorlatilag saját portájukon várják az érdeklődőket szerdától vasárnapig.

– Az ötlet még a covid idején fogalmazódott meg bennünk, amikor rájöttünk, hogy nem csak „kívülről” vagyunk bezárva, de „belülről” is. Nyitni akartunk ezért a közösség felé – fogalmazta meg az édesanya, akit megviselt, hogy beszűkültek a kapcsolataik. – Azt vettük észre azonban, hogy az ékszereink kapcsán az emberek összekapcsolódnak, beszélgetnek egymással, mintha valamiféle közösséget alkotnának. Mi pedig szeretjük őket, így jött az ötlet, hogy kinyitunk itthon. Mivel nem megyünk egy megszokott rendezvényre július végén, amelyre huszonévig jártunk, így megcsináljuk itthon azt, amire mi vágyunk.

Aki Orsiékhoz érkezik, workshopokra, memóriajátékokra jelentkezhet, megnézheti Cech Gábor fantasztikus fémszobrait, vasárnap 18 órakor pedig Los Andinos koncert lesz. A házigazdák hagyományt szeretnének teremteni a programból. Németh Orsi így mesélt magáról:

– Én már 10 évesen ékszereket készítettem, vannak ismerőseim, akik ezeket meg is őrizték. Mindig kézműveskedtem, kerámiáztam, szobrokat készítettem, szőttem, megtanultam varrni, hímezni – egyszóval mindent, amit csak lehetett – emlékezik az édesanya, akihez csatlakozik lánya is: – Igen, majd amikor anya kirepült, megszülettem én, és folytatódott a kézműveskedés az én életemben is.

Tárnok Orsit senki nem kényszerítette arra, hogy ő is ebbe az irányba tartson: – Anya, ha kérdeztem, megmutatta, mit hogyan kell csinálni, de soha nem volt ez kényszer. Olyannyira nem, hogy először egészen más irányban tanultam tovább. Mégis rájöttem, hogy ötvös szeretnék lenni, így elvégeztem a főiskolát.

– Olyannyira nem volt ez kényszer, hogy vásárokba sem vittem – meséli az anyuka, aki eredetileg óvónőként dolgozott. – Nem készítettük erre a pályára, de azt tudtam, hogy azt a sok tudást, amit felhalmoztam, egyszer mégiscsak szeretném valakinek átadni – ha nem neki, akkor valaki másnak. Ezt mondtam neki 13 éves korában, amikor már javában készítette a saját dolgait is. Erről azonban többet nem beszéltünk, az élet maga alakította az utat.

Az „Orsik” ékszerei rézötvözetből készülnek: – Tiszta ezüsttel vastagon be lehet vonni, így nagyon bőrbarát ékszerekké válnak és nagy a kopásállóságuk is. A formák pedig természetesen először fejben készülnek el: először viaszból megformázzuk a pozitív formát, majd besütjük szilikonnal. Ez kerül egy kiöntőhöz, akitől visszakapjuk a nyers formákat, melyeket sorjátlanítunk, rezeztetünk, ezüstözünk, kikeverjük hozzá a színezőanyagot – elkészítjük tehát az ékszereket – mesélik. Égetett ékszergyantával dobják fel a fém darabokat, melyeknek egy részében 21. századi alakok, tárgyak köszönnek vissza, de használnak ősi magyar szimbólumokat is. – Kicsit a mai formavilágba szerettük volna átültetni a népi jelképeket. Nagyon szeretik az emberek.

Cech Gábor szobrai veszik körül a látogatót a Mi Udvarunk rendezvényén, köröttük zúg a kerti vízesés. A művész a család szlovákiai magyar barátja. Az alkotó fémszobrai különös, szürreális világot idéznek, melyeknek izgalmas részletei magávalragadó természetességgel alakulnak formákká: kakassá, egérré, sassá, agárrá és mondavilágunk különleges alakjaivá.