"Baglyosságok" kiállítás a KÖFÉM-ben

Baglyosságok – e címmel rendeztek kiállítást a művelődési házban a Föld napja alkalmából is. Fotókon, festményeken szereplő, valamint nem élő baglyok illusztrálták a címadó ötletet, ami tágabb értelemben a környezet- és madárvédelemről is szólni kívánt. A huszonöt éve alapított székesfehérvári Vadmadár kórházat a jó értelemben vett megszállottságig elkötelezett állatorvos, Berkényi Tamás vezeti-viszi, az önkéntesek munkája és az adományok segítségével. Akik mindig vannak - gyerekek, fiatalok, s felnőtté válván is szolgálják a sérült vadmadarak gyógyulását. Az előtérben a képek mellett a Fejér Megyei Hírlap régebbi cikkei is olvashatóak a Vadmadárkórházról, bizonyítván, hogy a megyei lap újságírói és szerkesztői is csatlakoztak a vadmadármentés jó ügyéhez.

Maga a kiállítás az állatorvos és az egyik önkéntes, Horváth Hella ötlete volt, s gyorsan kaptak rajta a többiek. A könyvtáros Hella súlyos betegségből épült fel, szintén hosszú évek óta segít a vadmadarakat ápolni, valamint kézműveskedik, fest, s a baglyok az egyik kedvenc témája. A székesfehérvári születésű F. Dőry Magdolna versmondóként ismert a városban, megözvegyülvén Szegedre költözött egyetemi tanár fia után, ám a Baglyosságok kiállításra azonnal becsomagolta az országban vélhetően legnagyobb bagolygyűjteménye néhány darabját. Verseket is hozott magával, az egyik Mátéffy Zoltántól való részlet, amely tréfásan cáfolja a baglyok bölcs mivoltát. Mert valóban, a népmesékben és a közhiedelemben is bölcs bagolyként számon tartott madár különös tiszteletben áll. (Halálmadárként is aposztrofálják ugyan, mert régen a beteg melletti virrasztás miatti égő lámpás fényére az ablakhoz közel jelent meg az éjben.) Egy biztos, a sajátságos külső és a 270 fokban „eltekerhető” feje miatt csodált madár jelképe is a fehérvári Vadmadárkórháznak.

A macskabagoly nyugodtan üldögélt Berkényi Tamás vallomástétele alatt a doktor kezén, csaknem mozdulatlanul szemlélődött félszemmel – baleset miatt veszítette el a másik félszeme látását. Syriusról nemrég derült ki, hogy lány, évente kétszer tojik, s bár fiatalabbnak hitte maga a megmentő állatorvos is, minimum tizenhárom éves, de inkább több. Ez a macskabaglyok felső életkori határa, ám mivel védett környezetben él, s el sem engedik, ezért a veszélyek elkerülték őt. Nagyon kedves és zavarbaejtően érdekes látvány a hatalmas szeme, ami a tolla miatt ilyen, s a mozdulatlan madártesten forgó fej kiegészíti a jellegzetes fizimiskát. Az állatorvos vallomása pedig arról a szívbéli és szakmai elkötelezettségről szólt, ami az erős jellemek sajátja – a maguk szerénységével párosítva. Az évfordulón is várják és szeretettel fogadják a Vadmadár kórház támogatását, s az önkénteseket takarítani, segíteni, ápolni. Rednágel Csongor kisfiúként kezdte, ma már minden ketrec alacsony a magas termetéhez. A jelenlévő Kis Aliz középiskolás sorolja a mentett madarakat: gólya, sas, hattyú, baglyok, mások, kicsik és nagyok. Az elütött, sebesült állatokat messzebbről is elhozzák Székesfehérvárra.

Simon József művelődésiház-igazgató és Jeki Gabriella, a National Geographic fiatal újságírója mutatta be a kiállítókat: Klotz Miklós, Kalmár Lajos Gábor, Lendvai Balázs, Rednágel Csongor, Setét Anikó, Horváth Hella és F. Dőry Magdolna képeit, fotóit, figuráit – csupa baglyokat. Juhász Szilvia zenésztársaival énekelt a lélek- és madárvédelem jegyében, Syrius ezt a hangerőt is kiválón tűrte. S a leglelkesebb látogatók gyengéd simogatását a finom tollakon.