Világból világba: Péreli Zsuzsa káprázatos szőttesei a Halász-kastélyban

Péreli Zsuzsa Kossuth- és Munkácsy-díjas, Nemzet Művésze textilművész Világból világba című kis-életmű kiállítása nyílt meg szombaton a Halász kastélyban. Tolcsvay László – a művésznő férje - Erkel-díjas zeneszerző előadásával kezdődött, majd zárult a megnyitó, melyen Kazai Viktor, a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány elnöke köszöntötte először az egybegyűlteket. Kiemelte: az elmúlt évek nagy eredménye, hogy „ilyen vidéki helyszínen ilyen színvonalú kulturális intézményt” rendszeresen meg tudnak tölteni élettel, majd külön megköszönte Lévai Anikónak, hogy már második alkalommal vállalta kiállítás megnyitását a Halász-kastélyban.

L. Simon László miniszteri biztos, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója megemlítette továbbá azokat a turisztikai és kulturális szempontból is kiemelkedő helyszíneket és látogatóközpontokat, amelyek hozzájárulnak a kulturális misszióhoz, melyre a Velencei-tóhoz látogatók is érzékenyek.  

- Ebben a nagy munkában kiváló művészek állnak mellénk és jönnek el kiállítani hozzánk. Ilyen Péreli Zsuzsa is, akinek nagyszerű életművét itt, Kápolnásnyéken ünnepelhetjük meg. Zsuzsa minden egyes munkáját maga szövi, amihez szorgalom, kitartás és alázat kell. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ez nem jellemző. Ismerünk textil művészeket, akik megrajzolják, megtervezik munkáik alapját, majd sokan a kezük alá dolgoznak. Itt azonban minden egyes négyzetcentiméter Péreli Zsuzsa keze munkája - nem csak a tervezés és az a fantasztikus képi világ, ami megjelenik a szőtteseken, de a kivitelezés is az övé – fogalmazott a főigazgató házigazda, hozzátéve, hogy ennek köszönhetően a nézők számára erőt, hitet adó életmű állhatott itt össze.

- Nemzetünk egyik legnagyobb kincse az a sok különlegesen kiváló anyag-textilművész, akiknek a munkáival nap mint nap találkozhatunk a kiállítóterekben – fűzte hozzá Lévai Anikó is, aki ünnepi szavakkal, Péreli Zsuzsa laudációjával nyitotta meg a tárlatot. - Mindig lenyűgöz e művészi kifejezésmódnak a sokfélesége, a kézimunkának ez a tapintható, szemmel látható ereje, amit a textil hordoz. A szövés a legősibb mesterségek egyike, s készüljön bár művészi igénnyel kárpit vagy szőnyeg, mégis mindig hordoz valami gyakorlatiasságot, praktikumot, hétköznapit, egyszerűt és egészségeset. Így sosem tud igazán elvonttá válni. A gobelin pedig a legnemesebb képzőművészeti műfajok egyike, s mint ilyen, hatalmas szaktudást, kultúrát, különleges érzékenységet, s rengeteg munkát, szorgalmat és kitartást igényel.

Majd idézte Péreli Zsuzsa egy korábbi nyilatkozatát: „ez egy fantasztikus technika. S talán azért szeretem nagyon, mert valódi anyagokból készül. Ebben a műfajban nem lehet a dolgokat felületesen kezelni.” - Péreli Zsuzsa azt is szokta mondani: nincsen szükség részletes tervre, mert egy-egy munka, már amikor elkezdi a szövést, összeáll a fejében, mindent belső szemeivel lát, mielőtt megvalósítja azt – fogalmazott Lévai Anikó, rámutatva, hogy a művésznek ez az alkotómunka nagy szabadságot ad, melynek során olyan munkák születnek, melyek tiszteletben tartják a textilszövés hagyományait és kihozzák ezekből a legtöbbet. - A legmagasabb igénnyel készült művészi alkotások ezek, melyekhez mégis lehetséges, sőt, nem is lehet máshogy, csak érzelmileg viszonyulni… Nem vagyok művészettörténész, csak a műkedvelő szemével látom és a szívemmel érzem, hogy nehéz útja lehet a művészi önkifejezésnek.

Lévai Anikó személyes kedvenceiről is szólt: - Azok az alkotások, amelyekhez az ecseri piacról vagy más nagyszerű lomizós helyről bogarászott össze tárgyakat, szöveteket, idomokat. Felerősíti ezekkel az adott gobelin központi mondanivalóját. A legemlékezetesebb számomra ezek közül a Karácsony 1989 címet viseli, mely a romániai forradalom idején készült. Ez egy arany szállal szőtt alkotás, a szentség biztonságot adó otthonát látjuk benne. Kirajzolódik benne a Madonna arca, amely mintha gyászban lenne. S ezt az ikonszerű munkát is körbeveszik apró tárgyak: kulcsok, pénzérmék, töltények, de még egy olyan apró bakelit darab is rákerült, amit az egykor Erdélyből menekülő férfi hozott el, ami a telefonjából kiszedett lehallgató készülék darabja volt. Megrázó mondanivaló, de szemet gyönyörködtető alkotás, így együtt a kettő. Ezt igazán csak a legnagyobbak tudják.

A képen látható bal alsó ikonra kattintva további képek láthatók a kiállításról.