Ezek voltak Fehérvár ikonikus vendéglátóhelyei egykoron

Palotavárost bemutató tematikus fotókiállítást rendeztek a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai tagkönyvtárában. A tárlathoz kapcsolódóan Váczi Márk történész, városkutató tartott nagy érdeklődésre számot tartó szubjektív tárlatvezetést, melyen a jelenlévők közelebbről megismerkedhettek Palotaváros utcáival, ikonikus épületeivel, és megtudhatták, hogyan éltek egykor a városrész lakói. A piac helyén állt korábban az egykor népszerűnek számító Ponty vendéglő, ami egy vendéglátós család bérleménye volt. Az épület városi tulajdonban állt, állapota folyamatosan romlott, ezért a bontás lehetősége már az 1920-as, 1930-as években is felvetődött. 

– Az épület állaga és a hely színvonala folyamatosan romlott. Megítélésének bizonyosan nem tett jót, hogy Kodolányi János például a Fehérvárral kapcsolatos visszaemlékezéseiben is leírta, hogy a Ponty nem volt alapvetően jó hírű hely. Az ide betérőket pontylovagoknak nevezte, azt írta róluk, kifelé menet előszeretettel támogatták a kocsma falát. Egyébként a Ponty korábban nagyon híres, neves épülete, beszálló vendéglője volt Fehérvárnak. Akkora udvara volt, hogy mindenféle akadály nélkül meg tudott fordulni tíz lovas kocsi – derült ki a mai bevásárlóközpont, egykori piac területének múltja.

 – A város vezetése már a törvényhatósági időszakban, tehát 1945 előtt gondolkozott arról, hogy fedett piacot kell építeni Fehérváron. Aztán 1952-ben a tanácsülési jegyzőkönyvben – tehát már a tanácsi időszakban – vetődött fel ismét komolyan a fedett piac építésének terve, ami a csarnoképület barakksoraiból és a kitelepülős részből állt. Végül a tervet 1955-ben sikerült megvalósítani – idézte fel Váczi Márk. Az 1960-as évekbeli képeken már beépített állapotában jelenik meg a városi piac, sőt némely fotón egy különleges és jellegzetes házsor is feltűnik, amit később elbontottak: ez nem más, mint az utca egykori névadójának szülőháza. – Az egykori Simor utca gyakorlatilag a mostani Piac tér nyomvonalában húzódott, itt volt Simor János hercegprímás, esztergomi érsek egykori szülőháza, ezért is nevezték el róla az utcát.

 Szomszédságában volt az egykori Korona köz, ami egyébként az 1950-es évek végén aztán átalakult, ezt az elnevezést nem lehetett megtartani a népinek nevezett áldemokráciában. 1947-ben egyébként városi szinten is rendezték a közterület-elnevezéseket. Az úgynevezett elavult neveket ekkor megszüntették. A Gőbel János tér így lett György Oszkár tér. György Oszkár a holokauszt mártírja, a főreáliskola egyik tanára volt, akinek lakóházáról szintén maradtak fenn képek a szakirodalomban – beszélt a névváltozásokról a városkutató. Feltűntek fotók azokból az évtizedekből is, amikor a mára ikonikussá vált épületek bontásai zajlottak. A Piac térrel szemközti házsort nevezték egykor a Bableves sorának, ugyanis a Piac tér és a Halász utca sarkán állt a Bableves néven emlegetett vendéglátóhely, melyre a közösségi oldalon ma is sokan meleg szívvel gondolnak vissza. A két világháború között Szauter József fűszer-csemege kereskedése kapott itt helyet. Napjainkban parkoló és gyorsétterem üzemel az említett területen.