Törvényszéki történetek

2021.12.04. 17:00

Primadonna szorult helyzetben - Megyeri-Pálffi Zoltán friss kötete tele van kedélyes anekdotával

„Fogai között pökött egyet, mert itt nem tiltatik, s neki indult a nagy útnak.”

Majer Tamás

A kötet fehérvári bemutatóján Megyeri-Pálffi Zoltán mellett a kötet köszöntő előszavát jegyző Turcsánné Molnár Katalin, a Székesfehérvári Törvényszék elnöke is részt vett

Forrás: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Megyeri-Pálffi Zoltán, az MTA ELTE Jogtörténeti Kutatócsoportjának tudományos munkatársa A Székesfehérvári Törvényszék polgári kori története 1872–1944 című, nemrég kiadott könyve remek hely- és törvényszék-történeti munka, tele kedélyes anekdotával, amelyek egy részét korabeli újságok tudósítása alapján mond újra a szerző.

Alább magunk is olyan újságcikkekből idézünk, amelyeket tartalmilag vagy szó szerint a könyv fejezetei is citálnak. A törvényszék 1872-től fogva évtizedekig a megyeházán volt „társbérlő”. Nem mindig fért meg egymással szívesen a két hivatal. Sárközy Aurél alispán – amint azt a Székesfehérvár és Vidéke című lap 1885. június 6-i száma megírta – elrendelte volt, hogy a rabokat ne a főlépcsőn kísérgessék, a törvényszékhez érkezőket pedig inkább az oldallépcső felé tereljék. Azután még egy miniszteri rendszabály is súlyosbított a helyzeten, amely „kétrészre osztotta a perlekedő feleket s az ős időktől feljárásra használt főlépcsőt meghagyta a kaputos osztálynak, a melléklépcsők pedig a szegényebb embereké [lett].” (Székesfehérvár és Vidéke, 1885. július 4.) Mulatságra, akarom mondani, eléggé el nem ítélhető kárörömre az alábbi, az említett újság 1885. július 18-i számában megjelent cikkben foglalt történet adhat okot: „Ma reggel egy tulkövér pörösködő falusi atyafi jött be a megyeházára; valami sora volt a »tekintetes törvényszéknél.« – A legújabb nagyhatalom, a vármegyeházi portás útbaigazította, hogy hát a főlépcsőn tilos a följárás a II. emeletre, hanem vánszorogjon föl valamelyik oldallépcsőzeten. A mi jámbor földink az »oldallépcsőzetnek« nevezett szűk labyrinthus láttára keresztet vetett magára, levetette mándliját, a fogai között pökött egyet, mert itt nem tiltatik, s neki indult a nagy útnak. Fölment valami 8-10 lépcsőfokon, hanem egy kanyarodásnál azután se ide, se oda…” Elég az hozzá, hogy beszorult az atyafi. E történetet a fenti rendszabályokon felháborodott újság némi fenntartással közölte le ugyan, de mint írták, lehetetlennek nem tartják.

Megyeri-Pálffi Zoltán könyvében számba veszi azon sürgető okokat, amelyek a ma is fungáló új törvénypalota felépítését megelőzték. S törődik az új palota felépítése előtti és utáni idők vonatkozó apróbb-nagyobb közéleti történéseivel is: rabok szökésével, az esküdtszék működésével, társasági élettel; még egy kiállítás utáni vacsora ínycsiklandó menüsorát is felsorolja. Péchy Erzsi operett-primadonna is szerepel a könyv lapjain, akit a fehérvári törvényszék 1931 áprilisában vétkesnek talált egy autóbaleset miatt. A művésznő előzésbe kezdve beletrafált az előtte haladóba. Nos, a kötetben megidézett 1931. április 10-i Pesti Napló-tudósítás szerint a primadonna a közönsége kedvét kereste, amikor belefogott a manőverbe: „mentségére azt hozta fel, hogy az előtte haladó Peugeot kocsi többször eléje került, és ő a hangszálainak kímélése szempontjából akart kimenekülni a porfelhőből, azért igyekezett előzni”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában