A zene, az érzelmek szabadon áramlottak a bicskei adventi koncerten

Többéves hagyomány a bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskola karácsonyi, pontosabban adventi koncertje. Bemutatkoznak ilyenkor a gyerekek, mit is tanulnak ebben az intézményben, ahol igazi művésztanárok oktatnak, de a szakmai tudás átadása mellett leginkább zenei, művészeti életérzést is tanítanak. Sulyokné Guba Judit igazgató és munkatársai mindig nagy gondossággal állítják össze a koncert műsorát, hogy minél többen szerepelhessenek, minél több hangszer, műfaj és korosztály megjelenjék az előadáson. Rövid, dinamikus darabok követték egymást, a komolyzenével ritkábban találkozó, nem zeneértőket is magával ragadta az örömteli muzsika és dalok hangulata. 

Egy tűt sem lehetett leejteni, annyian voltak. „Karácsonykor az ember mindig hisz egy kis csodában” – idézte Csörgöl Ákos alpolgármester köszöntőjében a sokat hangoztatott mondást. Igar Gabriella igazgatóhelyettes narrátorként mutatta be az előadókat, s a műveket, köztük nagyon ismerteket, s felfedezésre méltókat, nem beszélve a csakugyan igen fiatal tolmácsolóikról. Általában a szülők párás szemmel tekintenek a mégoly „hegedű­nyúzó” gyermekeikre is, s ez így van rendjén, de ezúttal az objektív és szigorú szemlélődő is megállapíthatta: minőségi élményben volt része. Sok tehetséges és elkötelezett gyermek és fia­tal mutatta meg, hogy a még elkötelezettebb tanáraik értő közreműködése révén mi mindenre képesek. 

Maszk fel és le, a fuvola, a trombita, s maga az éneklés csak maszk nélkül lehetséges. A koncert előtt elkapott félmondatok hangzottak: be vagyunk oltva… Óvatos és fegyelmezett jelenlét volt, de csak fizikailag. Az érzelmek áradása, s a lelki összekapaszkodás elé nem gördült akadály. Az igazi fekete zongora sem hiányzott, a népi énekesek, a citera és a koboz ősi pogány és jézuskás léleksimogató adventre hívtak, sok hegedű, fuvola, bőgő szólalt meg a barokk, a klasszikus elődök örök zenei üzeneteivel. A Hull a pelyhes, a Kiskarácsony, nagykarácsony, a mindig szívbe markoló Vivaldi tele fuvolaszólóval, az etyeki harmonikás fiúk szellemes és humoros játéka, Fekete István Roráté című prózája, az etyeki kiskórus és a bicskei zeneiskola fúvószenekara fináléja az advent végéig kitartó gazdag útravalót adtak. A zenélőknek maguknak, s a hallgatóságuknak egyaránt.