Az első generáció gyermekei verseltek az alcsútdobozi Márton-napon

Szárról, Csabdiról, Felcsútról, Mányról, Bicskéről, Válból, Csákvárról, Etyekről és természetesen a házigazda Alcsútdobozról jelentkeztek a felhívásra a Márton-napi versmondóversenyre. Évfolyamonként adták elő a gyerekek a költeményeket, hiszen nehéz lenne az elsőst a negyedikessel összemérni – bár vannak, akik kiragyognak korosztályukból és a mezőnyből is. Velük többnyire később másutt is találkoznak zsüritagok az előadói „deszkákon”, s a későbbi színészek is gyerekkori versenyeken mutatják meg először oroszlánkörmeiket. Az alcsútdobozi zsűrit erősítette „külsős” vendégként az idén többek között Pintér Szilvia, a Nemzeti Színház színésznője, Baley Endre író, költő, Facsar-Veszeczky Andrea bábművész.

Keindl Zoltánné Mariann igazgatónő emlékezett vissza a kezdetekre, ő kezdő és elkötelezett pedagógusként, Béndek Lászlóné kolléganőjével közösen alapította meg magát a versenyt. Kápolnásnyékre vitték tanítványaikat a Vörösmarty-napokra, s abban az esztendőben jelentkezők híján nem tartották meg a tervezett szavalóversenyt. Hazajöttek, s döntöttek: Alcsútdobozon, a József Nádor Általános Iskolában Márton-napra időzítik a hagyományteremtő verselést!

Elérték a céljukat, tavaly a pandémiában sem maradt el az immár népszerű verseny. Igaz, az alcsútdobozi tanítók, tanárok mindent megtettek a folytonosságért, s online hirdették meg a lírai megméretést. Hetvennégy videóelőadást néztek végig, s bár helyezéseket nem osztottak, mindenkinek személyre, névre szóló kis kézműves ajándékokat készítettek, amelyeket Mariann igazgatónő személyesen szállított el nagy borítékokban a nevező iskolákba.

Az alcsútdobozi iskola újabbik szárnyának aulájában hangulatos bábjátékkal teremtettek hangulatot, majd elvonultak az évszakhoz és a Márton-naphoz illően feldíszített tantermekbe a verselők. Kiderült, hogy a klasszikusokkal nem lehet nagyot tévedni, de az utóbbi néhány évtized versterméséből is válogattak a felkészítő pedagógusok, s a szülők. A covid-helyzet miatt minden szabályra ügyeltek a szervezők, ez tehát nem riasztotta vissza a gyerekeket és felnőtteket.

Könyv és csokoládé volt a jutalom, egy kis uzsonna és útravalónak a zsüritagok rövid összefoglalója. A gyengébb versek majd kihullanak a rostán, ezek ismérveire felhívták a figyelmet, de nem bántón, nehogy kedvüket szegjék a bátor kiállóknak. Régi, veretes költeményeket ma már kevesen szavalnak, s főleg nem kicsik – Balassi, Vörösmarty, Csokonai a nagyobbaknak való. Ám Petőfi, Arany, Zelk Zoltán, Simon István, Kányádi Sándor soha nem mennek ki az irodalmi divatból.