A Szent István Király Múzeum visszatérne arra az ösvényre, amit Fitz Jenő kitaposott

A tanácskozás helyszínén, a városháza dísztermében egy fénykép fogadta a betérőket, ugyanaz a kép, amelyet a konferenciát a világhálón követők is láthattak mindaddig, amíg el nem kezdődött az „élő”: Fitz Jenő portréfotója.

– Találó és kifejező ez a kép Fitz Jenőről, ez a mosoly is jellegzetes, és ez az elegancia is, ami okán joggal mondták őt igazi, klasszikus úriembernek – fogalmazott Cser-Palkovics András polgármester. Azután arról beszélt, hogy Fitz Jenő becsülettel és alázattal végezte választott hivatását, s mindeközben emberileg és szakmailag is példát mutatott saját szakmája képviselőinek ugyanúgy, mint másoknak.

A múzeum jelenlegi igazgatója, Pokrovenszki Krisztián arra tért ki, hogy fiatalon, harmincéves kora előtt lett igazgató Fitz Jenőből. A professzor 1949-től igazgatta a fehérvári – mai nevén – Szent István Király Múzeumot.

– 36 év alatt egy olyan intézményt sikerült felépítenie – gyakorlatilag egy 3 fős – intézményből, amely nemzetközi hírű tudományos műhellyé vált. Nála indultak meg, a hatvanas években a nagyszabású kiállítások, kezdve a Csontváry-kiállítással. Ő hozta életre az Alba Regia évkönyvünket is – mondta.

– A múzeum szeretne visszatérni arra az ösvényre, amelyet Fitz Jenő kialakított – fogalmazott az utód. Mint mondta, ehhez mind a kollektíva, mind a fenntartó támogatása adott.

A Gorsium Régészeti Park vezetője, Kovács Loránd Olivér következetesen tanár úrként hivatkozott Fitz Jenőre, noha formálisan talán csak egyetlen órán vett részt nála. Mégis, számára Fitz Jenő, az ő szellemisége etalon, példa; olyan ember volt, akitől nem lehetett nem tanulnia egy tenni akaró, tudni vágyó régésznek.

Kovács tartotta a konferencia első előadását is. A Gorsiumról, a tanár úr életművének ékköveként számon tartott Gorsium Régészeti Park kialakításának koncepciófejlődéséről beszélt, s arról, hogyan lehet minél több mai látogatónak megmutatni és megtanítani mindazt, amit ez az ékkő őriz.