A mottó: Tér-Élmény, ráadásul új távlatokkal

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar „Tér-Élmény” mottójú évadnyitó hangversenye kapcsán a legtöbbet használt jelző minden bizonnyal az „új” volt. Rögtön a helyszín vonatkozásában: az eseménynek a megújult Bartók Béla tér adott otthont, amelyen első alkalommal csendült fel szimfonikus zenekari muzsika. A hangosítás technikai megoldásán, az optimális beállítások kialakításán nyilván még dolgozni lehet, ám máris kétséget kizáróan megállapíthattuk, hogy az impozáns épületekkel határolt agóra a jövőben kedvelt helye lehet komolyzenei eseményeknek. Akár a társművészetek bevonásával: a könyvtár homlokzata például kiváló lehetőséget adott a fényfestésre. Az absztrakt, finom színárnyalatokban pompázó ábrák hangulatos hátteret kölcsönöztek a felcsendülő zeneműveknek.

Az „új” jelző azonban további jelentésekkel is bírt: a hangverseny egyszerre volt a következő koncertévad nyitánya, és szolgált a zenekar május elején hivatalba lépett új vezetőségének bemutatkozására – Ruff Tamás igazgató, Dobszay Péter vezető karmester és Dobri Dániel rezidens zeneszerző csapata ez alkalommal lépett a város szélesebb nyilvánossága elé.

A programot egy ősbemutató indította: Dobri Dániel rézfúvósokra és ütőhangszerekre írott Fanfanfan…fare! című darabja. A rövid, hatásos kompozíció egy 13. századi egyházi énekből kölcsönzött mottó, a „Gaude Civitas Regia!” (Örvendezz, Királyi Város!) betűiből képzett zenei hangokból álló hangrendszerre épül, amelyet egy repetáló anyaggal és az ismert Szent István-himnusszal, az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű katolikus népénekkel ötvözött a zeneszerző. A tetszéssel fogadott premier után rövid protokoll keretében Cser-Palkovics András polgármester, majd Ruff Tamás köszöntötte a közönséget, amelynek soraiban számos közjogi méltóság és magas rangú katonatisztek mellett Schwäbisch Gmünd főpolgármestere, Richard Arnold és kísérete is helyet foglalt.

A folytatásban Liszt Les Préludes című szimfonikus költeményének színvonalas előadása váltotta ki az est első vastapsát, majd újra Dobri Dániel zenéjét hallhattuk: Lamento című elmélyült darabja a dél-olasz népzenét vegyíti az európai kortárs zenei hagyománnyal, két lucaniai népdalt, egy Madonna-éneket és egy siratót feldolgozva. A produkció kapcsán egészen különleges előadói teljesítmény tanúi lehettünk: a 2019-es ősbemutató szólistája, Caterina Pontrandolfo színművésznő-énekesnő vállalta a hosszú utat, hogy az első magyarországi előadásnak is főszereplője legyen. A szó legszorosabb értelmében vett autentikus éneklése, sűrű atmoszférát teremtő, drámai előadása sokáig emlékezetes marad.

Az estet Dvořák 9. „Az Új világból” szimfóniája zárta, amelynek előadása során a fiatal magyar karmester-generáció egyik legtehetségesebb képviselője, Dobszay Péter érzésem szerint valóban „megérkezett” városunkba. Világos koncepció mentén, fölényes anyagismerettel, kifinomult karmesteri technikával, a zenei folyamatokat végig kontroll alatt tartva dirigált: a karakterekben bővelkedő szimfónia izgalmas utazás élményét nyújtotta gazdag és jól felépített interpretációjában.

A teret teljesen megtöltő, több mint ötszáz fős hallgatóság vastapssal köszöntötte a remekül játszó zenekart és vezetőjét: a hangos ovációt Kodály ritkán hallható Magyar rondójának felszabadult előadásával köszönték meg a művészek.