Megújulnak, de mégis önmaguk maradnak – Interjú az Each Eclipse zenekarral

Tavaly februárban ott fejeztük be, hogy lesz egy új tagja a zenekarnak.

Már akkor azon a dalon dolgoztunk, amit most januárban adtunk ki. Egy régi osztálytársunk meghallgatta ezt a dalt, és azt mondta, tetszik neki és részese akart lenni a zenekarnak. Fel is vettük a vokáljait, és a zenekarba is hamar bekerült, azóta ő a vokalistánk és billentyűsünk.

Beszéltünk arról, hogy szerettetek volna koncertezni, fellépni. Ez gondolom nem sikerült.

Nem, viszont rájöttünk arra, hogy az időnket tudjuk hasznosítani, hiszen a szállodaiparban is megállt az élet, ahol dolgoztunk. Dalokat írtunk, és több energiát fektettünk ezekbe, bővítettük a repertoárunkat, volt időnk azon gondolkodni, hogy hogyan tudnánk átadni azt a hatást élőben, mint ami a lemezen van. Ezt az utóbbi egy évet fejlesztésekre használtuk fel, hogy ha már koncertezhetünk, akkor tudjuk, hogy mire van szükségünk, és hogyan tudjuk azt megcsinálni.

Tudtatok találkozni a vírushelyzet miatt?

Úgy alakult, hogy lakótársak lettünk, így ezzel nem volt gond. A vokalistánk, Jaki Győrben lakik, ebben az egyben akadályozott minket a vírus, hogy vele ritkábban tudtunk találkozni. A másik két tagunkkal eddig sem nagyon találkoztunk, a kreatív munkában nem vesznek részt, majd amikor már minden kiforrott, ők akkor rakosgatják be a saját részüket. A koncertre, az album kiadása előtt tudnak majd tanácsokat adni, ötletelni, finomhangolni.

Ezzel a felállással még nem is játszottatok együtt személyesen?

Még nem. Igazából mindenki ismer mindenkit, mindannyan a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában végeztünk, mindenki zenélt már valakivel, de így közösen még nem volt rá alkalmunk. Már nagyon várjuk.

Beszéltünk még tavaly klipforgatásról. Ebben sikerült valamit lépnetek?

Elkezdtünk jegyzeteket írni, milyen vizuális világot tudunk elképzelni úgy, hogy legyen értelme is a klipnek, és jelentősége is, járuljon hozzá a dal atmoszférájához. Külön-külön írogattunk terveket a dalokhoz, nagyon sok elképzelésünk van. Megvalósítani még nem nagyon tudtuk őket, minden olyan kérdésessé vált az elmúlt évben. Amikor már neki tudunk állni, addigra kiforrja magát a koncepció. De nem is baj, most van időnk kidolgozni, művészivé tenni az egészet. Akarunk az albumnak, a kislemezeknek egy atmoszférát teremteni, próbálunk a zenekarnak egy teljesebb képet adni, mind a vizuális világon keresztül, mind a hangzásvilágon át.

Tulajdonképpen bemutatnátok az egész zenekart?

Töviről-hegyire, igen. A gondolkodásmódunkat. Az apró részleteket, ahogy összefonódnak, egy teljes egésszé kialakítani a végén és megfogalmazni egy videoklipben.

És arra gondoltatok, hogy összefűzzétek ezeket egybe?

Igen, hasonlóan ahhoz, mintha fognánk egy kusza sorozatot és összeraknánk egy egésszé. A Duality EP-hez hasonlóan ez is egy folyamatot mutat be, bár nem lesz annyira magától értetődő, de a vizuális világ majd segít.

Tehát elvártok egy bizonyos intelligenciát a hallgatóktól?

Igazából egy rejtett dolog lesz, ha valaki észreveszi majd, az nekünk sikerélmény, mert akkor nem lőttünk annyira mellé. A Duality EP-vel kapcsolatban is megtörtént, hogy felhívott egy kollégám éjjel, hogy rájött, hogy miért ebben a sorrendben vannak a dalok és mégis mit akartunk ezzel sugallni. Ezzel mi is jól érezzük magunkat, hogy elrejtjük ezeket, valamint a zenekarhoz imázsához is hozzátesz, mert szeretünk a részletekben elveszni.

Most volt időtök kitalálni ezeket.

De még mennyi!

Térjünk rá, hogy milyen lesz az új album!

Dávid: Terveink szerint júliusban adjuk ki az albumot, és odáig négy számot adunk ki single-ként az albumról. A Memories január 29-én jelent meg, a másik az első magyar szövegű nótánk, ami az album előtti utolsó single-ként fog megjelenni. Próbáltunk úgy válogatni nótákat, hogy az album sokoldalúságát tükrözze, mert stílusában mindegyik eltér a megszokottól. Nekünk ez már természetes, a kislemezhez képest viszont nagyon más lesz.

Gergő: Zeneileg az egész album arra fekteti a hangsúlyt, hogy minden egyes dal egy fontos részlet, egy emlék az életünkből, és mindegyik más életkorszakban keletkezett, ezért a zeneisége is más lesz, más perspektívában íródott. Valami rockosabb, valami kicsit, lassabb, melankolikusabb hangvételű lesz. Ami nagyon meglepő, hogy van egy olyan dal, ami majdnem teljesen boldog.

Tőletek ez egészen szokatlan!

Dávid: Igen, a dalszöveg vidám. Attól függetlenül, hogy ez egy régi emlékhez kötődik, és abszolút depresszív aspektusa az életemnek, egy reményteli szöveget fűztem hozzá, hogy a jelenlegi perspektívámmal keverjem egy kicsit.

Meglehetősen komplex az album, mondhatjuk, hogy még mindig keresitek az utatokat, a saját stílusotokat, vagy ennyire sokrétűek vagytok, és még mindig tudtok újat mutatni?

Gergő: Vannak olyan elemek, amik ugyanazok, amik tipikusan megvannak, de mindig rakunk bele valami újat, valami mást, ami nem teljesen újjá, de mégis mássá teszi.

Dávid: Nem félünk más stílusban játszani, mert nem a komfortzónánkon kívül van, hanem ugyanúgy meg tudjuk teremteni azt az érzetet bármilyen stílusban, tudunk önmagunk lenni.

Tehát Billie Eilishtól a Linkin Parkig szerepel minden a zenei inspirációtokban, ahogy eddig is?

Gergő: Abszolút! Például az albumon van egy szám, amivel kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha ezt már hallottam volna Billie Eilishtól. Teljesen átveszi azt a hangulatot, érzést, amit általában az ő dalai sugallnak. Emellett ott vannak azok a nóták, amik inkább a Linkin Park nu metál-érzetét is hozzák.

Dávid: És hogy még jobban szélesítsük a skálát, magyar dalok is vannak az albumon, ami még tőlünk is szétszórt. De rájöttünk, hogy beleillik a koncepciónkba, amit képvisel az album.

Hogyhogy magyar lett a szöveg?

Igen, tavaly még úgy voltunk vele, hogy az angol szöveg nagyobb közönséget ér el, bárki a világon érthesse meg az üzenetünket. Most viszont van két olyan dalunk, amik magyarul szólnak, mert a magyar embereknek, a közeli barátainknak, illetve az ő kérésük végett készítettük őket. Azért csináltunk magyar dalt, mert az egy relevánsabb dolog mindannyiunk számára. Nekünk kihívás volt, mert ilyet még sosem csináltunk.

Szokatlan volt, de abszolút pozitív értelemben!

Dávid: Bonyolult volt, el akartam kerülni a kliséket, a giccses dolgokat, és úgy érzem, hogy sikerült. Van egy közös barátunk, Péntek Róbert, akinek nemrég jelent meg verseskötete, ennek keletkezésénél is jelen voltunk már az életében, úgyhogy lehet, hogy ő inspirált, jó volt a közeg.

Gergő: Mondhatjuk, hogy mentori álláspontot is elfoglalt, próbált hozzásegíteni ahhoz, hogy mi az, amit mi akarunk elérni, és hogyan tudjuk azt elérni. Lépjünk olyan útra, amivel emelni tudjuk a dalaink színvonalát.

Dávid: Rengeteg inspirációt merítettünk egymás műveiből.

Kölcsönös a hatás?

Gergő: Igazából közös edzőpartnerek is vagyunk, de amikor van egy kis időnk, akkor leülünk teázni és érdekes témák merülnek fel, ezek nagyon értékes beszélgetések szoktak lenni mindannyiunk számára.

Dávid: Nagyon szerencsésnek tartom magunkat abból a szempontból, hogy a jelen helyzet ellenére mégis megvan az az intellektuális közeg, ahol ki tudjuk élni az ilyen igényeinket.

Mi a helyzet a képi világgal, borítóképekkel?

Dávid: Az artwork-öket már nem mi készítjük, hanem megkértük egy kedves ismerősünket, Béres Elizabet Kittit, aki helyi művész.

Gergő: Dávid elmondta neki, hogy mi az elképzelés és egy fél órára rá átküldött egy teljesen kidolgozott művet. Teljesen meg voltunk lepődve, hogy mi ilyet biztosan nem tudtunk volna csinálni.

Dávid: Már a 29-én megjelent Memories is az ő keze munkáját hordozza.

Meséljetek kicsit a legutolsó számotokról!

A Footprints március 12-én, pénteken jelent meg. Nagyjából egy éve dolgoztunk rajta, ez volt a második dal, amit az albumhoz összeraktunk. Sokkal rockosabb volt a többihez képest, meg akartuk mutatni, hogy mit tudunk még stílus tekintetében. Ekkor készült el a logónk is, és itt határoztuk el, hogy albumot csinálunk.

Dávid: A dal egy visszatekintés, ami eddig történt velünk. Amikor írtam, először nyomasztó, depresszív szövegű volt, azóta ez egy kicsit boldogabb hangvételt kapott. Hangszerelés terén torzított gitár került a képbe, amit azóta is szívesen használunk. Retro beütése van a szintik miatt, a hangulata jazzes. A hangszerelés a 80-as éveket eleveníti fel, de a szintipop érzését adja vissza, nem a diszkót, az ének ezért lágyabb.

Mik a további terveitek?

Május 21-én érkezik a következő nóta, a Friendly fire. Ennek a története szervesen kötődik a zenekar létrejöttéhez. Tavaly májusban készült el az utolsó instrumentális rész, elkészült rá az ének is, de amikor Jaki is a csapat tagja lett, javasolta, hogy másképp énekeljem fel, és így egész más lett! Egy másik világot mutat be. A nevét a Linkin Park Heavy című számának felvétele ihlette, ahol egy táblán volt egy dallista, hogy milyen demoik vannak, és ott tűnt fel egészen kis időre a Friendly Fire cím, innen az ötlet.

Júniusban az első magyar dalunkat szeretnénk kiadni, majd júliusban az új album jön a tervek szerint. Ennél is hosszabb távú tervek között szerepel az, hogy Péntek Róberttel együtt megzenésítenénk pár versét, de ez még a távoli jövő.