Vastapsot kapott Benda Gábor

– Nagyon örültem, hogy Rác­almásra ilyen jó és értő közönség jött el. A koncert alatt is éreztem, hogy ez most nagyon jó hangulatú előadás lesz, de ekkora sikerre nem számítottam. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a koncert után sok olyan kérdést kaptam a közönség soraiból, amelyek szintén arról árulkodtak, hogy zene iránt fogékony emberek jöttek el – mondta lapunknak a zongoraművész.

Benda Gábor hangsúlyozta, a jelenkor emberét rengeteg erős inger éri. Nem úgy ülnek be egy előadásra, mint kétszáz évvel ezelőtt a schönbrunni kastély tükörtermébe, meghallgatni Mozart Kis éji zenéjét. Az akusztikus hangzástól meg végképp elszoktunk.

– Ma a Művészetek Palotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben egy he­gedű halkabban fog szólni, mint az utca zaja, melyből a közönség beesik az előadásra. Saját magamon is tapasztalom közönségként, hogy néhány perc leforgása alatt nehéz átszellemülni a zenehallgatáshoz. Szerintem korunkban a zenészeknek az a felelősségük, hogy ennek tudatában minden egyes koncerten azzal az igénnyel játsszanak, hogy a kevéssé gyakorlott közönséget is megragadják – fogalmazta meg érdeklődésünkre a rácalmási est főszereplője.

Véleménye szerint egy koncertnek olyannak kell lennie, hogy máskor is, más előadók fellépésére is szívesen eljöjjenek majd a hallgatók. Az a feladata a zenének, hogy az emberek feltöltődhessenek általa, és a hétköznapok világához képest egy másik állapotba kerüljenek. És ha az emberek ezt tapasztalják, egyre többen és többen fognak koncertre járni. Talán ilyen egyszerű ez.

– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott koncertsorozat során főként templomokban léptem fel. Szokatlan módon nagyon sok új dallam jutott az eszembe, mintha csak sugallatok lettek volna. Ezek a dallamok egy bizonyos történetté kezdenek kirajzolódni bennem: Jézus Krisztus életének, cselekedeteinek történetévé. Most ennek a zeneműnek a megalkotásán dolgozom, azzal a küldetéssel, hogy templomokban, szakrális terekben adjam majd elő, akár a legkisebb településeken és a határon túl is. Hirdetni szeretném a mi kultúránk alapját és esszenciáját, amelyről Európa és a nyugati világ napjainkban megfeledkezni látszik.