Egy vasútvonal történetét tekinthetjük meg Fehérváron

A nosztalgikus hangulat már a kiállítás bejáratánál magával ragadta a megnyitón részt vevőket. Az érkezők nosztalgia belépőjegyet és kedvezményes vasúti menetjegyet is kaphattak – természetesen a múltidézés jegyében egy 1913-as példány mai verzióját vehették kezükbe az „utasok”. A személyvonatra, azon belül is harmadosztályra szóló jeggyel Székesfehérvár és Újszőny között utazhattak az érdeklődők, igazodva a kiállítás apropójához, ugyanis 160 évvel ezelőtt adták át a Székesfehérvár–Komárom vasútvonalat.

A Császári Királyi Szabadalmazott Déli Vaspályatársaság 1860-tól kezdte el magyarországi vonalainak kiépítését, melynek célja Buda és a Dunántúl összekötése az adriai Trieszt kikötőjével. Első vonaluk a mai Székesfehérvár–Komárom közötti volt. Kiindulásnak az Államvasút-Társaság újszőnyi állomását választották. Ez volt a megyeszékhely első vasútvonala, ami a MÁV 5-ös számú, nem villamosított, egyvágányú vonala, melynek átadására 1860. július 1-jén került sor. Egészen 1975-ig gőzmozdonyok vontatták a szerelvényeket.

A vasútvonalon a személyszállítás 2009. december 13-ától egy rövid ideig szünetelt. A pihenő után 2010. július 4-én újra megindult a forgalom a ma már kihasználatlannak számító vonalon.

A rendhagyó kiállításon átfogó képet kaphatnak az érdeklődők a vasútvonal történetéről, sőt még a múlt századba is visszarepülhetnek egy rövid időre. A tárlat leírásokkal és illusztrációkkal mutatja be a Székesfehérvár–Komárom vonal történetét, fejlődését, emellett a vasúti sínek fejlődése is nyomon követhető a kiállított sínszelvényeken keresztül.

A nem mindennapi tárlatot Nádi Ferenc, a Székesfehérvár Forgalmi Csomóponti Főnökség Vezetője nyitotta meg.

– Gazdasági szükségszerűség hívta életre ezt a vonalat 1860-ban. Később, a Monarchia felbomlása után a vonal átkerült a MÁV kezelésébe, ám gazdasági jelentősége a későbbiekben is megmaradt – elevenítette fel a múltat Nádi Ferenc, aki azt is elmesélte, a kétvágányosítás és a villamosítás tervezete is felmerült az évtizedek során, ám ezek végül nem valósultak meg.

– A 90-es években a gazdasági visszaesés és a szerkezetátalakítások miatt a fuvarozási szokások – jelesül a közúti fuvarozások szerepének megnövekedése – változása miatt a teherszállítás és a személyszállítás is visszaesett ezen a vonalon. Igazából most méltatlanul elhanyagolt vonalként működik, de bízzunk benne, hogy ez nem marad mindig így, hiszen ha a Budapestet elkerülő vasútvonalon valaki komolyan gondolkodik, akkor ezt a lehetőséget nem hagyhatja figyelmen kívül. A mai napig is körülbelül száz ember dolgozik ezen a vonalon – tette hozzá a főnökségvezető.

Haraszti Gábor, a Tájak, Korok, Múzeumok elnöke az utasellátók világát elevenítette fel.

– Az állomáson, a mai ügyfélszolgálat helyén két ablak volt egymás közelében. Ez volt az úgynevezett kiskereskedelmi pavilon. Kora reggeltől késő estig két hölgy állt az ablakban, mindent lehetett náluk kapni, mint egy vegyesboltban. A büfé, az étterem már az első vendég érkezése előtt nyitva volt, és csak az utolsó távozása után zárt be – emlékezett Haraszti, aki azt is felidézte, itt, Fehérváron naponta négy sütőlapnyi krémes készült az utasok nagy örömére.

Aki szeret nosztalgiázni, annak a VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház kiállítása lehetőséget ad arra, hogy a régi jegyek, jegykiadók mellett a korabeli vasúti kocsik makettjét, a kézi jelzőlámpákat és számos vasúti régiséget szemügyre vegyen. A kiállított tájékoztatók részletesen ismertetik a vasútvonal történetét helyi és országos viszonylatban is.

Az ingyenesen megtekinthető tárlat augusztus 19-éig várja az érdeklődőket.