Készülőben a Vár című folyóirat legújabb száma, a tartalomból szemezgettünk

A koronavírus-járvány utóhatásaként a Vörösmarty Társaság sincs jelenleg könnyű helyzetben, hiszen az eddiginél is jobban oda kell figyelni arra, hogyan gazdálkodnak. Az évente négyszer jelentkező Vár című folyóirat kiadása egyelőre nem került veszélybe, a második szám már összeállt, a megjelenés júliusra várható. A tartalomból azonban már most tudunk némi ízelítőt adni.

A folyóirat a Székesfehérváron, illetve Fejér megyében élő, alkotó írók, költők, irodalomtörténészek mellett országosan ismert, valamint határon túli magyar szerzőknek is lehetőséget biztosít a publikálásra. Szintén szoros a kapcsolat lengyel írókkal, így a készülő számban olvasható lesz a Magyarországon élő Konrad Sutarski költő, író Trianon 100 éve – Gyógyul-e már Európa nyílt sebe? című írása, amely részlet egy hamarosan megjelenő könyvből. A szerző itt a szomorú évforduló kapcsán eleveníti föl a múltat, párhuzamot vonva a lengyel és a magyar történelem egy-egy jelentős epizódjával, s értekezik a Trianonhoz vezető utakról is. Rögtön ezt követi a felvidéki Zirig Árpád Perben állok című verse, amely még mindig érzékelhetően tükrözi a történtek miatti fájdalmat.

A folyóirat lírai tartalmát gazdagítják továbbá – mások mellett – a kiadóvezetőként is ismert Kaiser László versei, akihez – mindjárt a lap elején – portréján, rövid életrajzán keresztül kerülhet közelebb az olvasó. A felvidéki Fellinger Károly két verssel van jelen ebben a Várban, s mindkettőből a családi viszonyrendszerek rajzolódhatnak ki előttünk. Olvasható még vers például a fehérvári Balajthy Ferenctől, Saitos Lajos pedig most Joa­quim Pessoa-fordításokkal van jelen. László Zsolt ezúttal prózát adott le: az Angyal a háztetőn című novella érzékeny, szomorú ábrázolása egy beteg gyermek és a panelok tetejéről szemlélődő angyal találkozásának.

Filep Sándor festőművésztől egy 2017-es tanulmány került be a lapba, Újfajta szemlélet a kortárs képzőművészetben? címmel. Ebben a szerző többször is annak fontosságát hangsúlyozza, hogy intézményi keretek között kell helyreállítani az értelmezhető és elbeszélhető művészeti környezetet. Leírja, hogyan változott meg a képzőművészet a 20. század második felében, illetve többször rámutat arra, mennyire fontos, hogy az alkotások értelmezhetők, befogadhatók legyenek.

Szintén a művészet témakörébe tartozik a Sági Vanda néhány hónappal ezelőtti kiállításán elhangzott megnyitóbeszéd részletének közlése Turai G. Kamil esztétától. A fiatal alkotó saját Tarot-­kártya olvasatát tárta a közönség elé. Geometrikus, fekete-fehér alakzatai különös világba vezetnek, s megnyitják az utat a saját értelmezések felé is. Mint Turai fogalmaz: „A sorsot nem sorolja fel, nem a megmásíthatatlan jövő képzetei elé állít, hanem esélyt nyit a választásra. Válaszaiban felszólít a választásra.” A rövid szöveget több, a kártyákról készült nyomat illusztrálja.