nagy volt az érdeklődés kötete iránt

2020.03.18. 15:30

Amikor már csak a rókákban lehet bízni – Simon Márton három éven át dolgozott friss könyvén

Monológszerű versek gyűjteménye Simon Márton új, harmadik verseskötete, amely Rókák esküvője címmel jelent meg, és nálunk is bemutatták.

Bokros Judit

Jó volt látni, hogy az Új Magyar Képtár terme teljesen megtelt az alkalomra, sőt még a földön is ültek, főleg fiatalok, akik jelentős arányban voltak jelen a közönségben. A bemutató házigazdája Czinki Ferenc író, irodalmár volt, ő kérdezte a fiatal, slam poetryben is jeleskedő költőt, Simon Mártont. Róla tudható: korábban két önálló verseskötete jelent meg Dalok a magasföldszintről (ezt kétszer is kiadták) és Polaroidok címmel, a lazább és ma nagyon divatos slam poetry műfajjal pedig az elsők között kezdett foglalkozni hazánkban.

A Rókák esküvőjének ismertetőjében egyebek mellett ez áll: „Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. […] Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.”

A beszélgetés mindjárt a róka motívum kibontásával kezdődött. Kiderült, hogy az előzmények 2018-ra tehetők, ekkor jelent meg a kötethez köthető első vers a Jelenkor folyóiratban. Ám valójában még korábbra kell visszanyúlnunk az időben, nagyjából a második kötet megjelenése utáni időszakra, s ezt össze kell kötnünk a Szárnyas fejvadász című film sokszor ismételt megnézésével, egy krakkói ösztöndíjjal, illetve a japán kultúra hatásával – és nagyjából így kaphatjuk meg a rókás motívum eredőjét. Ám hogy pontosabb információval is szolgáljak, Simon Márton – akinek japán szakos végzettsége van, s ebből is kifolyólag nagyon kedveli a szigetország kultúráját – elmondta: a róka jelentése a japán folklórban ahhoz hasonlítható, mint amikor esik az eső, de mégis süt a nap, illetve a populáris kultúrában egyfajta szentséget testesít meg az állat. A kötet – amelyet három évig írt a szerző – verseiben azonban összességében nincs konkrétan megmagyarázva ez a motívum.

Fontos, hogy a Rókák esküvője amolyan egységet képez az előző két kötettel, összetartozik azokkal. Míg a Dalok… lényegében arról szólt, hogy a szerző kialakítsa saját hangját, addig a Polaroidok már e gyakorlat lebontása, a harmadik, friss könyv pedig kicsit lezárás, fejezethatár. Igaz, Márton hozzátette: „Úgy kéne beszélni, mintha iszonyú pontos rálátásom lenne magamra, miközben nincs.”

A kötetben a róka motívum a japán kultúrából is fakad
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A versekben ugyan egyáltalán nincs pontosan és tudatosan jelezve a nő-férfi viszony, mégis, elhangzott egy olyan mű, amelyből ez domborodik ki igen szépen. Részlet: „Az a narancsliget, amit az út mellett láttunk / akkor nyáron, a tengertől hazafelé a kocsiból, / az az elhagyatott, sötétzölden nyújtózkodó, az a / valószínűtlenül csendes, sűrű liget, ahol úgy / világítottak a gyümölcsök a fán, akár egy lusta / galaxis csillagai, […] Mint az a narancsliget, olyan vagy, / ahogy most itt alszol.” A folytatás rendhagyó, de ezt már fedezze föl magának az olvasó!

A kötetben nagy szerep jut a gondosan válogatott képeknek: eleve igen erős a borítón a szemünk elé táruló látvány, a kiterített állatbőrrel (Dezső Tamás fotóművész munkája). Simon Márton azt szerette volna elérni, hogy az olvasó figyelme szinte lebegjen a képek és a szövegek között, s érezze, hogy ezek valahogy összetartoznak.

A könyv szerves részét képezi a végén található jegyzetrész, amelyben a költő hosszú felsorolásban mond köszönetet kortárs íróknak (például Babiczky Tibor, Dunajcsik Mátyás), ám olyan, valószerűtlen nevek is szerepelnek, akikkel soha nem találkozott, mégis hatottak rá valahogy.

Az esten a slamről is szó esett. Márton ebbe ma már nem folyik bele annyira, mint a kezdetekben, de nagyon örül annak, hogy sorra alakulnak a vidéki klubok, s ilyen jelentősen képviselteti magát ez az alapvetően demokratikus műfaj. Neki – mint jeles hazai képviselőnek – felelőssége van abban, hogy legyen újabb generáció, amely foglalkozik a slam poetryvel.

Ezek is érdekelhetik