Lelket gyógyító, szívet gazdagító alkotások Szekeres Erzsébettől

A Gödöllőn élő, Magyar Örökség- és Pro Cultura Christiana-díjas alkotónak a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban rendeztek tárlatot Lélekmadár címmel, amely Kallós Zoltán néprajzkutatónak, népzenegyűjtőnek állít emléket. Szekeres Erzsébet a meghívóban egyebek mellett így vall arról, mit jelentett számára az ismeretség, s a néprajzkutató Balladák könyve című munkája: „Kallós Zoltán könyve mindig velem volt, mint másnál a Biblia. Az általa gyűjtött balladák számomra a tiszta forrást jelentették. A tus-temperával készült balladás képeim mintegy előtanulmányai lettek a varrott technikával készült faliképeimnek.”

A tárlat azt is üzeni: balladáinkat nem elsiratni kell

Nos, a különleges, gyöngyökkel díszített varrottasokkal és grafikákkal teli két terem a hétköznapokból egy ősi világba repíti a látogatót, aki régről ismert balladák soraira ismerhet rá, megcsodálva az általuk ihletett textil munkákat.

A megnyitó a Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas Maczkó Mária népdalénekes énekével kezdődött, megtörhetetlen csöndet teremtve. A közönséget ezután a ház igazgatója, Jakubek Tiborné köszöntötte, aki utalt rá: a világ az ilyen alkotásokkal szebbé, jobbá tehető. Spányi Antal megyés püspök megnyitó beszédében a két éve elhunyt Kallós Zoltán emlékét idézte, s elmondta, hogy a néprajzkutatót Fehérváron is jól ismertük, és amikor közöttünk volt, az ünnepnek számított. Kallós merte vállalni küldetését, és életműve által segített, segít megérteni azt, kik vagyunk. Balladák könyve című kötete már eddig is sokakra volt nagy hatással.

Szekeres Erzsébet művészetét szintén gazdagította, s az alkotó ezáltal is megjelenít valamit, ami a magyar lélek sajátja. A magyar lélek pedig éppúgy rezonál ezekre a művekre, mint a magyar balladák soraira. Az alkotások gyönyörködtetnek és tanítanak, ezért – ahogy fogalmazott a püspök – „gyógyítsuk lelkünket, gazdagítsuk szívünket a kiállítás megtekintésével!” Kovács Gergelyné kultúrtörténész hozzátette: a tárlat valóban visszahozza közénk Kallós Zoltánt, ez egy hatalmas összegzés az elhalálozás második évfordulóján. A néprajzkutató nem csupán Szekeres művésszé, hanem lélekművésszé válásának is részese volt. A kultúrtörténész a termek­ben látható 63 alkotásról elmondta: azok néphagyományaink máig velünk élő örökségét jelenítik meg.

Így a mi tükörképeink. A műveket elemezve elhangzott: érdemes összehasonlítani például az évtizedekkel korábban készült grafikát és a nemrég alkotott varrottast a Cséplőgépbe esett lány balladája kapcsán, s megfigyelni, milyen különbségeket fedezhetünk föl.

E kiállítással Szekeres Erzsébet arra szólít fel: örökségünket, az elmúlt években elvesztett balladákat nem elsiratni, hanem újra mondani, akár varrni kell, s így lélekmadárként megőrizhetjük őket – zárta szavait Kovács Gergelyné, majd ismét Maczkó Mária megható éneke következett.