Odaadó hívetek, Surik: Fonalból kötött sorsok a Pelikánban

Selmeczi Bea alkalmazta prózából színpadra Ljudmila Ulickaja kortárs orosz író regényét, amelyet Goretity József fordított magyarra. A darab hazai ősbemutatóját Bagó Bertalan – a Vörösmarty Színház művészeti vezetője – rendezte még 2012-ben a budapesti Rózsavölgyi Szalonban.

Az előadás elején, amikor még helyüket keresik a nézők, s még fény pislákol a csupa zsöllye Pelikán Fészekben, három nő, mintegy öröktől fogva, ül a színen, ül egy moszkvai lakásban, otthon, együtt, vagy inkább egymás mellett, a női magányt, egyszersmind a szerető gondoskodásvágyat jelképező fonalgombolyagok, kézimunkák rakásán. Hasonlítanak a maguk sem tudják, hova elvágyódó csehovi három nővérre. Csehov neve és írásai fel-felmerülnek az előadás folytatásában is. S hasonlítanak a sorsistennő Moirákra, akik méricskélik, tekergetik, gömbölyítik, húzzák-vonják, átfűzik, visszacsévélik, s előbb-utóbb el is vágják az élet fonalát.

Alapszituáció: Vera Alekszandrovna (Varga Lili testesíti meg) terhes. Jaj, micsoda dolog, nem lányt szül az anyjával (Varga Mária) – és csak vele – élő kismama! Mire elvágják a köldökzsinórt – köldökfonalat –, azért megszeretik a kis kófic Surikot, a gyermeket. A harmadik nő egy hegedűs, ott is van, meg nincs is. Olykor telefonon jelentkező barátnő ő, Kira (Burján Gabriella), máskor a telefoncsörgést, kapucsengő hangját húzó muzsikus. Tekintetével feszt követi a játékot, de annak valóságában még sincs jelen.

Olyanformán állandó, ahogy a zene állandó kifejezője mindazon érzéseknek, amelyekre nincsen szó. Amilyen hamar kibújik a gyermek Surik (már ekkor is a felnőtt Benkő-Kovács Gergő játssza, az ilyesmit film nem bírna el, de a színháznak meg sem kottyan) édesanyja hasából, szinte olyan hamar bukkan elő egy lány (Ballér Bianka) a sok kötött kelme alól, aki aztán a fiúcskát a nagymama halála után az anyukától elbitorolni untalan előlépő nők zömét játssza. Akad köztük festőknek modellt álló erotikus teremtés, szürke egérke, de vásári komédiába illő tenyeres-talpas menyecske is. Sorra, néha átfedésben szerzik meg a fiatalember szerelmét, növesztik testében a vágyat, esetleg epekednek utána, vagy mondanak le róla. Varga Mária is több nőalakot testesít meg: nagymama, egy idősödő, saját gyermekre vágyódó nő, aki szintén viszonyba keveredik a fiúval, valamint egy öregasszony. A sok nő dróton – fonalon – rángatja a fiatalembert, függésben tartják, függenek tőle, gúzsba kötik.

A díszlet- és a jelmezterv is a rendezőé: Kerkay Rita színművész, a színház társulatának tagja. Több önálló képzőművészeti kiállítása is volt már Fehérváron. Az általa megálmodott színpadon minden fonal, minden gombolyag, kötöttek a ruhák is, szinte mind egy szálig.

A kellékek is belesimulnak a díszletek és jelmezek közé. Talán csak a kötőtűk nincsenek fonalból. Kerkay Rita egyes festményből továbbgondolt képzőművészeti alkotásait idézik a tárgyak. Azokra is jellemző, hogy gombok, zsinórok, faékek kelnek új életre a képkeretek között. Az előadás kellékei, jelmezdarabjai sorában ilyen a két gombolyagból formált vonalas – fonalas – telefonkészülék, vagy a ráncokat megjelenítő háló a fiát, Surikot a lányoknak átengedni nem óhajtó, Surik idősödő anyját humorral és improvizációra is vállalkozó kedvvel alakító Varga Lili arcán, de ilyen egy magnó is, amely szintén gombolyagokból készült, vonalkód virít rajta vezérlő gombok képét öltve. A kötőtűk, amikor nem a kézimunka önmagát jelentő eszközei, akkor tradicionális japán hajtűkhöz hasonlatosak vagy súlyos pakkban Moszkvába a Krímből érkező mamutfogak. A fantáziadús megoldáscsomaggal komfortos, jól érthető egységbe rendezi Kerkay Rita a teret, a tárgyakat és a figurákat.

A kicsi színpadon nincs jelentékeny térelválasztás a helyszínek között. A szereplők a térben könnyedén mozoghatnak, mint regényszövegben, úgy mászkálhatnak ide-oda dolguk után Moszkva utcáin, életük hétköznapi színterein. Izgalmas lehetőséget teremt mindez, hiszen egyes történesekre az éppen háttérben lévő, az adott jelenet fókuszából hiányzó szereplők – jellemzően Surik anyja – mimikával, pillantással reagálhatnak.

Plasztikusan szemlélteti ez Surik helyzetét: akármelyik nővel is van éppen, agyában fészkel, hogy anyja otthon ül és várja és köt és elvár.

A történetet szokásunkat megőrizve, ezúttal sem kívánjuk aprólékosan elmesélni. Szívesen ajánljuk az előadást azoknak, akik örömmel veszik, ha játékból letarolja őket az alkotók, a színrevitel ötletarzenálja, olykor lágy, máskor vaskosabb humora, ám nem félnek attól, ha egyik-másik szereplőben magukra ismernek még a színpadi sötét beállta előtt.

A fiúgyermekét túlféltő, magához láncoló anyában.

Egy félresikerült öltés miatt az igazit valahol ottfelejtő nőben. Elhagyott, átejtett társban. Viszonzatlan szerelem miatt gyötrődő emberben.

Valódi önállóságra vergődni, felnőtté válni képtelen, de mindig egyedi és meleg pulóverbe öltöztetett fiúban.