Természet ihlette a Fehérváron látott brazil és tajvani táncokat

A távolabbi, Európán kívüli országokból érkezett táncosok mindig egzotikusnak, különlegesnek számítanak nálunk, s jellemzően nagy feltűnést is keltenek. A nyolc nálunk vendégeskedő együttes – Brazília, Kanada, Kolumbia, Indonézia, Macedónia, Szlovákia, Tajvan, Törökország képviselői – közül az egyik leglátványosabbnak talán a brazilok és tajvaniak megjelenése, fellépése bizonyult.

A többiekhez hasonlóan ők is szerepeltek a Mátyás király emlékműnél zenészeikkel, felléptek a napi gálaműsorban a Zichy színpadon, táncházzal várták a gyerekeket a Táncházban, és ugyanitt fergeteges műsort adtak egy-egy éjszakába nyúló estén. Aki mindenhol látta, hallotta őket, az egészen közel kerülhetett e két ország kultúrájához.

Az idén 35 éve működő, brazil Companhia Barrica do Maranhão az ország észak-keleti részén található, Maranhão tartományhoz tartozó kis szigetről, São Luisról érkezett. Tánckultúrájukat mindenhol megmutatják, képviselik, színházakban éppen úgy, mint az utcákon. Brazília minden régiójának megvan egyébként a sajátos kultúrája, a Maranhãóra jellemző tánc neve Bumbameu-Boi – tudtuk meg a csoport vezetőjétől, José Pereira Godãótól, Kurucz Flóra tolmács segítségével. Ez is olyan karneváli hangulatú tánc, amelyet ők találtak ki 1990 körül. A táncosok roppant színes, maszkos jelmezei a természetet, annak elemeit (például föld, víz), az évszakokat, az állatvilágot szimbolizálják. Mozdulataikkal, öltözékükkel az ember és a természet együttéléséről, ugyanakkor harcáról is mesélnek – világított rá José.

Zenészek is érkeztek velük, akik szintén jópofa, színes, mintás ruhát öltöttek, miközben sokféle dobon, húros (például bendzsó) és fúvós hangszeren játszottak, nagyon vidám muzsikát. A ritmus és a dallamvilág tradicionális, ám vannak újabb zenék, énekek.

José azt is elmondta, hogy először jártak Magyarországon, és nagyon tetszett nekik a Királyi Napok hangulata. Jó, hogy közben valamelyest megismerkedhettek Székesfehérvár történelmével, betekintést nyerhettek a magyar kultúrába. Sajnálták, hogy visszautazásuk miatt nem tudják megnézni a Koronázási Szertartásjátékot. A vezető hozzátette: különösen rajongtak az óriásbábokért, s ha lenne kicsinyített másuk, szívesen hazavittek volna belőle egyet-egyet.

A tajvani Youth Taipei Dance Theater 2006-ban alakult ifjúsági táncszínház. Vezetőjük Huang Chih-Chen, s a csoport összesen 31 tagjából öten tanárok. A táncosok és a zenészek többsége 16 év alatti, és a fiatalok bizony nagyon komolyan veszik a táncot, a muzsikálást. Mindez nem csupán hobbi és szórakozás a számukra, hanem komoly hivatás is. Az edzések gyerekkoruk óta a napjaik részévé váltak, felelősségteljesen foglalkoznak a művészetükkel. Tajvanban nagyon sok balettra specializálódott iskola van, hiszen a táncuk alapelemeit a balettos mozdulatok adják. Éppen ezért edzéseiken a balett, annak is a klasszikus formája a leggyakoribb – közvetített Kneifel Nóra tolmács.

Táncaiknak megvan a maguk története, amelyekhez az ősi históriákból merítenek ihletet. Megjelenik bennük továbbá a természet, annak elemeivel. A legjellemzőbb a madár motívum, ezen belül a madarak királynője, a páva. Minden koreográfia egy mini színdarabhoz hasonlít.

Ez a tajvani csoport is először járt hazánkban, és a kirándulások, programok során Fehérvár és a Balaton is elnyerte a tetszésüket. Hangsúlyozták az itteni emberek kedvességét, ugyanakkor megállapították: nálunk, a többi európai országhoz képest is, nagyon más minden.