Csepeli Lászlóné Okszána élete mára a festéssel teljes, vallja a szerény tanárnő

Lélekgyógyításból, érzelmei, gondolatai ösztönös kifejezésére kezdett festeni Okszána – Oxi, így becézik és írják nevét, ha megszólítják levélben. Mára a festéssel teljes az élete, vallja, ha megkérdezik a szerény, finom tanárnőt. Kicsit messziről indult, Munkácson született, amikor az már és még a Szovejetunióhoz tartozott. Oxi nem határon túl magyar, hanem ukrán származású, egyik nagyszülője ereiben folyt magyar vér, ám az ottani gyermek- és ifjúkorban minden ott élővel bensőséges emberi kapcsolatban állt, ahogyan szokott ez lenni az ilyen „kevert” nemzetű helyen. Az okos kislány az ungvári egyetemen végzett, nem akármilyen stúdiumokat, a matematikában jeleskedett, de a zenében is magas szintre jutott el, s nyelveket beszélt már Munkácson. A felcsúti Csepeli László hozta feleségül Magyarországra 1992-ben, egy nagylányuk van, azóta is a községben élnek, Oxi a legszebb irodalmi magyar nyelvet beszéli, alig érzékelhető akcentussal.

Álmaiban látott tájakról és színes virágokról

Oxi a helyi iskolában tanított, mígnem Mészárosné Kelemen Beatrix összetoborzott egy kis amatőr csapatot, s megalapította a Színnel Lélekkel Művészeti Egyesületet 2011-ben. Az első alkalommal, amikor Oxi a vászonhoz ült, igazából csak a lelkét engedte szabadjára, s azt vette észre, hogy elkopott a kicsit vékony ecset szőre. E rövid összefoglalót Bálint Istvánné bicskei alpolgármester tartotta a Kultúrkúria-beli kiállításmegnyitón, ahol Oxi a könnyeivel küszködve alig tudott megszólalni. Szűk környezete tudja, hogy sokat fest, képezi magát, az egyesületi tagokkal biztatják, bátorítják egymást az önképzésre és az önkifejezésre, ő pedig egyre bátrabban engedi át érzéseinek a vásznat és az ecsetet. Tájképeket fest, álmaiban látott tájakról és színes virágokról, máskor nonfiguratív módon csupán a színek kavalkádja tanúskodik lelkiállapotáról, néma üzeneteiről. Kisebb-nagyobb helyeken bemutatkozott képeivel, Pilzenbe is meghívta egy galériába egy régi magyar barát.

A kiállításmegnyitóra barátok, tanítványok jöttek el, Dániel Katalin és Borsos Arabella diákja énekelt és verselt a kedves szeretett pedagógusuknak. Két váli kolléga, Gremspergerné Sáfrán Szilvia és Csapó Noémi gitároztak, őket ismerik a Váli-völgyi „házi” ünnepségekről és egy igazi meglepetés-vendég érkezett, Oxi sem tudott róla. Kalmus Felicián csellóművész adott fergeteges minikoncertet, cross over stílusban átértelmezve az ismert népdalokat a szintén közismert klasszikus dallamokat. A tehetséges fiatal muzsikus előadása a Színnel Lélekkel Művészeti Egyesület elnöke, Beatrix „ajándéka” volt – így gratulált a Oxinak, akivel annyit ültek együtt ecsettel kezükben, átbeszélgetve az alkotó áhítat óráit.