Mezőszilason Németh Lászlóra emlékeztek

Hármat ütött a harang, kettőt az óra, néhány perc múlva pedig – amolyan színházi kezdéssel – elkezdődött az ünnepség. Az az ünnep, amellyel a települést szülőfalujaként emlegető Németh László Kossuth-díjas magyar íróra emlékeztek a jelenlévők. A jubileumot tavaly ülték, ezúttal a harmincegyedik közös alkalmat tartották. A terem elejétől egészen annak végéig érő sorokban több helyütt is neves vendégek foglaltak helyett: az eseményen például Németh Magda, az író lánya is megjelent. Sajnos az utódok közül egyedül ő tudott eljönni – mondta elcsukló hangon Borza Vilma, az önkormányzat mellett az eseményt szervező Németh László Baráti Kör elnöke –, mivel a négy lány közül Judittól és Csillától idén fájó szívvel búcsúzniuk kellett. Csakúgy, mint a baráti kör több tagjától.

Mindezek ellenére – mint azt az összeállított műsor is mutatta – Németh László emlékezetét így is méltó módon továbbviszik a településen! A zenére hangolt gitárokat a Gorsium Művészeti Alapiskola mezőszilasi tagozatának diákjai szólaltatták meg (Pethes Máté vezetésével), majd a saját életéből, tapasztalataiból merítő Borza Zoltán mutatta be verseit a nagyközönségnek. Miután a technika ördögét elűzték, Szalóczy Pál Kazinczy-díjas előadóművész is mikrofont kapott, hogy a kép- és hanganyagokkal gazdagított, Elpattantott láncok című elő adását bemutathassa. A jellegzetes hangú művész Németh László 1956-os, „forradalmi” naplóját dolgozta fel – egyben bemutatva azt a korszakot is, amelyben a mezőszilasi kötődésű író élt. A vastaps nem maradt el.

Ezt követően Hamar József tájépítész és Homolya Gábor képzőművész ragadta meg a szót, s ajánlották pillanatképeket bemutató tárlatukat a közönség figyelmébe. Eztán a református gyülekezet presbitériumának nevében Bencsik Erzsébet mondott köszönetet azoknak, akik adománnyal támogatták a szomszédos templom felújítását. Ezzel nem ért véget a köszönetnyilvánítások sora: Magyar József polgármester a település „díszpolgári címét”, a Németh László-díjat egy kiemelkedő pedagógusi munkát végző, a közösségi szerepvállalásban, valamint a diák- és felnőttsportban edzőként, csapatvezetőként egyaránt maradandót alkotó személynek, Nagy Tibornak adta át. Az emelkedett ünnepséget helyben egy néptáncbemutató, majd a műfüves pályán egy futballmeccs zárta. Itt a szilasi öregfiúk magyar újságírókkal mérkőztek meg.