Filozofikus, illetve szarkasztikus grafikai művek Jaschik Álmostól

Az 1950-ben elhunyt, érdekes nevű Jaschik Álmos rajzolóról, illusztrátorról, rajzfilmkészítőről így nyilatkozott Mezei Ottó művészettörténész: „…művészi és pedagógiai munkássága a maga korában egyedülálló, komplex művészeti jelenség: fővárosi kötődésű, egyben nemzeti, népi hagyományainkhoz kapcsolódó”. Ugyancsak Mezei írja, hogy Jaschik a XX. század elejének „méltánytalanul margóra szorult grafikus-, festő- és iparművésze, jeles szakírója, valamint különleges képességű művészetpedagógusa”. E tények fényében érkezett a Szent István Király Múzeum Deák-gyűjteményébe Bakos Katalin művészettörténész, aki a művész munkásságának avatott ismerője.

A margóra szorulás kapcsán úgy nyilatkozott nekünk: Jaschik speciális területet választott magának. A jobban előtérben lévő egyéni vagy csoportos kiállításokon való szereplés helyett többnyire a háttérmunkát, a tervező grafikát választotta. Virtuóz rajzművész volt különben, s megvolt a helye a XX. század elejének képzőművészetét bemutató palettán.

Tanított is azonban: a Székesfővárosi Községi Iparrajziskolában kezdte pályafutását. A szerint a szemlélet szerint oktatott, amely szerint a művésznek feladata a magas szintű környezeti és tárgykultúra megalkotása. Ehhez szükséges a megfelelő mesteremberek kinevelése, amelyet Jaschik hivatásának tekintett. Tanárként alapos műveltséggel látta el tanítványait, akik kiváló szakmai ismeretekre is szert tettek a neves tanári gárdának köszönhetően.

Az alkotó papírra vetette az iparos- és munkásoktatás reformtervezetét, amely összefoglalása volt addigi elveinek. Emiatt azonban 1919-ben elbocsátották az Iparrajziskolából, ám Jaschik diákjai kérésére 1920-ban magániskolát alapított. Itt egészen 1950-ig tanított. Az iskola nem külön épületben, hanem egy teremben működött, Jaschik saját lakásában. Hihetetlenül nagy élet zajlott ott, s az évek során számos szakmailag kiváló illusztrátor, grafikus, díszlettervező, építész vagy csupán a művészetet szerető és ismerő ember került ki az iskolából – tudtuk meg Bakos Katalintól.

Jaschik Álmos igen termékeny rajzoló volt, ám pályája érdekessége, hogy önálló rajzai mindig határosak az illusztrációval. Szeretett mesélni, illusztrálni. A szövegekhez nem köthető rajzaiból pedig az a következtetés vonható le, hogy nagyon foglalkoztatták a kor kérdései, ám ezeket sohasem direkt, történelmi vagy politikai eseményeken keresztül dolgozta föl, hanem általános filozófiai, egzisztenciális megközelítést alkalmazott. Foglalkoztatta a tömegpszichózis, a pénzsóvárság, a hatalomvágy, s a példázatok nyelvén beszélt, ábrázolt. Művein a melankólia és a tragikum mellett sokszor fölfedezhető a szarkasztikus humor is. Illusztrálta például Móra Ferenc, Benedek Elek, Arany László vagy Ritoók Emma írásait.

A Deák-gyűjteményben látható képekről a művészettörténész úgy nyilatkozott: ezek fontos mozaikdarabkákat jelentenek Jaschik pályájának értékelésekor. Amikor 2002-ben megjelent egy többszerzős könyv (Bakos Katalin is írt bele – a szerk.) a művész munkásságáról, akkor a fehérvári művekről még nem tudtak. Ha már akkor fény derül erre a János vitéz sorozatra, akkor azt is megpróbálták volna elhelyezni például a többi sorozat között. A témával Jaschik többször foglalkozott.

Az egyik dokumentum szerint a grafikák 1944-ben készülhettek, a János vitéz kiadásának 100. évfordulója alkalmából. A képek sűrű sora rajzfilmre emlékeztet, s Jaschiknak volt is ilyen irányú terve, ám az összefüggés nem igazolt – mondta a művészettörténész.

Más beazonosított rajzfilmterveket azonban készített.

A tárlatban éppen az az inspiráló, hogy bizonyos dolgok kiderültek, viszont van, ami további gondolkodásra késztet.