Csodás bemutatkozás az Ars Oratoriától

Felfokozott érdeklődés kísérte, és zsúfolásig telt ház várta Székesfehérvár új előadóegyüttese, az Ars Oratoria Kamarakórus bemutatkozó hangversenyét a szemináriumi templomban. (Az esemény egyben az idei húsvéti koncert funkcióját is betöltötte.) A program méltó volt a jeles alkalomhoz: a német barokk zene egyik legjelentősebb mestere, Dietrich Buxtehude 1680-ban keletkezett Membra Jesu nostri (Jézus urunk tagjai) című művét, az első luteránus oratóriumot hallhattuk. Az énekszólókat – nagy örömünkre – legnagyobb részben városunkban működő vagy innen elszármazott művészek: Ballagás Alíz, Jónás Krisztina, Csapó József, Marosvári Péter és Rezsnyák Róbert szólaltatták meg. A hangszeres szólamokat az Alba Regia Szimfonikus zenekar művészeiből, valamint kiváló régizenészekből álló kilenctagú kamaraegyüttes játszotta historikus hangszereken. A hangverseny dirigense Pad Zoltán Liszt-díjas karvezető volt.

A patinás északnémet városban, Lübeckben 1646-tól az adventi vasárnapokon nyilvános hangversenyeket rendeztek: a híres „Abendmusik” alkalmai a Marienkirche orgonista posztját 1668-ban elfoglaló Dietrich Buxtehude (1637–1707) érkezése után messze földön ismertté váltak. (Számos fiatal muzsikust – többek között Georg Friedrich Händelt és Johann Sebastian Bachot – rövidebb-hosszabb időre Lübeckbe csábítva.) E több évtizeden át virágzó egyházzene-gyakorlatba engedett bepillantást a Buxtehude-kompozíció, amely tulajdonképpen hét rövid, zenei nyelvezetét és művészi színvonalát tekintve páratlanul homogén kantáta ciklusa. Az egyes darabok (az elsőt és az utolsót leszámítva) azonos felépítést követnek: rövid zenekari bevezetés után egy kórusra és zenekarra írott concerto, három ária, majd a concerto megismétlése következik. A szöveg a középkori Salve mundi salutare himnusz­ból való, melyet az 1250-ben elhunyt költőnek, Löweni Arnulfnak tulajdonít a szakirodalom. A misztikus elragadtatástól fűtött textus a keresztre feszített Krisztus testrészeit szólítja meg, a bűnöktől szabadító Megváltó irgalmáért könyörögve. A koncentrált gondolatköröket bejáró kantátákat keretező concertók a Szent­írásból veszik szövegüket.

Az unikumnak számító kompozíció megszólalása, s hozzá a tolmácsolás színvonala valódi zeneünneppé varázsolta az estet. Pad Zoltán értő és szuggesztív vezetése alatt mind az énekesek, mind a hangszeresek tudásuk legjavát nyújtották. Élményszámba ment a huszonegy tagú kórus hangszínekben gazdag, kifogástalanul tisztán intonált, pregnáns szövegmondású éneklése, mely egyetlen pillanatra sem veszített átütő intenzitásából. Hasonlóképpen csak felsőfokon értékelhettük a szólistákat, akik kettős szerepükben (kórustagként és az áriák előadóiként) kifogástalan énekes teljesítményt nyújtottak. A hangszeres együttes tagjai minden vonatkozásban inspiráló partnernek bizonyultak: mind a kísérőszólamokban, mind a zenekari tételekben számtalan szép pillanattal ajándékozták meg a közönséget pontos, stílusos, professzio­nális muzsikálásukkal.

A záró Amen után felcsattanó hatalmas vastaps egyszerre fejezte ki a hallgatóság köszönetét a gyönyörű hangversenyért, és adott hangot a folytatás reményének: joggal bízhatunk benne, hogy új együttesünk a ragyogó bemutatkozás után még sok hasonlóan emlékezetes művészi élménnyel ajándékozza meg a székesfehérvári zenebarátokat.