Az ember úgy elaljasult – Zsigerekig ható, merész kortárs vállalkozás a Pelikánban

Az előadás játéktere nem a színházterem, hanem a nézőforgalmi rész. A játékteret – egy vacak hotelszobát – a büfébe fölvezető csigalépcső uralja, amely gyakran kitakarja a színészeket, így hiába az intim tér, egy csomó gesztus, mimika elvész a befogadók elől. Ettől sem érezheti magát komfortosan a néző.

Rosszul kell lennie az „ideális” nézőnek, ha látja ezt az előadást! Nemi erőszak, aberráció, kannibalizmus, rasszizmus, gyilkosság. Az emberi ésszel elképzelhető legádázabb pokol férges bugyraiba kell letekinteni. Természetesen sem a drámairodalom, sem a színháztörténet nem irtózik a vértől, tudjuk. Nos, nyilvánvalóan szándékos rendezői cél, hogy szűküljön a közönség, látva, hányféle ocsmányság juthat eszébe az embernek, hogy megalázza, megkínozza felebarátját. Irgalmatlanok egymással a szereplők. Szeretetéhségükben is csak harapnak.

Bizonnyal az elborzasztás a célja Derzsinek a kegyetlenség, a téboly ábrázolásával, s nem az ósdi, az ostoba megbotránkoztatás.

Kikről szól a történet? Mikor játszódik a cselekmény?

„Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek” (Radnóti Miklós: Töredék).

Vagy egy polgárháború végóráiban napjainkban, vagy pár évtizeddel ezelőtt, esetleg ugyanannyival később a jövőben. Leedsben vagyunk, Ian, a férfi antihős walesi, de Angliában él, utálja a „négereket” s a „pakikat”, vagyis a pakisztáni bevándorlókat. Retteg, mert fogy a fehér ember. Akkor ez Nagy-Britannia. Bár inkább egy alternatív valóságé. Polgárháborús helyzet érződik, de szó sincs a nyugtalan Ír-szigetről. Ha polgárháború, lehet a 90-es évek balkáni háborúja is. A történelem adott már borzalmat eleget, s aligha végzett.

A három alak hasonlatos Madách Imre Tragédiájának az eszkimószínben ábrázolt lényeihez is: ahol az ember többé már nem ember. Igen, nem csak a szépség és a jó lehet a művészet témája. Derzsi János naturalista rendezése emberpróbáló feladat színésznek, nézőnek. Szörnyű látomás.