Újjáéledő Karády-kultusz Fehérváron

Aztán a háborús idők sötétsége őt is elérte: több hónapig volt a Gestapo fogságában, ahol megkínozták, kémkedéssel vádolták. Nem volt azonban szerencséje a másik oldallal sem, az új rendszer nem támogatta a Horthy-korszak sztárjait. Karády végül, miután teljesen mellőzték, 1951-ben elhagyta az országot. 1990. február 8-án New Yorkban hunyt el.

A Karády-kultusz, amely már a 40-es években is létezett, még a művésznő életében újraéledt és azóta is időről időre megjelenik egy róla szóló film, színdarab, vagy könyv. Sőt, a régi Karády klubokat is felélesztették. A székesfehérvári Nagy Roland azon dolgozik, hogy városunkban is legyen egy Karády rajongókat tömörítő egylet.

– Már a 40-es években létezett a Karády Katalint Kedvelők Klubja, amely országos hálózattá nőtte ki magát – úgy tudom, hogy Fehérváron is volt egy kisebb létszámú –, sőt még Kolozsváron is működött ilyen. Ezek aztán a háború után megszűntek, ám nagyjából 5 éve két debreceni hölgy úgy döntött, újra alapítja ezt a klubot. Miután magam is Karády-rajongó és gyűjtő vagyok, természetesen tagja lettem – mesélte Nagy Roland, amikor arról kérdeztem, honnan jött a fehérvári klub létrehozásának ötlete. Az alakítandó társaságba minden olyan fehérvári Karády rajongót vár, aki szintén érdeklődik a művésznő élete, munkássága iránt, netán birtokában van olyan, a személyéhez köthető relikviáknak, könyveknek, lemezeknek, és így tovább, amelyeket megmutatna a többieknek is. Adott esetben pedig közösen is eljárhatnának Karádyról szóló előadásokra, emlékestekre, bemutatókra.

Adódik persze a kérdés, hogy valakinek, akinek koránál fogva soha nem volt lehetősége Karádyt élőben látni, honnan jön a lelkesedése?

– Édesapám révén ismertem meg Karády dalait, aki élőben is látta, hallotta őt annak idején. Így aztán a hangja, az általa énekelt dallamok már egész kiskoromban belém ivódtak. Amikor aztán a rendszerváltás környékén újra feléledt a Karády-láz és többek között a könyvét is kiadták, elkezdtem beleásni magam az életébe, antikváriumokban, bolhapiacokon kerestem a fennmaradt fényképeit, lemezeit, dalainak kottáit – mesélte Nagy Roland, aki sokszor persze üres kézzel tért haza, de több mint 3 évtizedes kutatómunkájának köszönhetően ma szép gyűjteménnyel büszkélkedhet. Az eredeti Karády-lemezek például igen ritkák, ám neki ebből is van 73 darab, amelyek között egy-egy ugyanazt a dalt tartalmazza, de más kiadásban, vagy eltérő lemezcímkével. Büszkén mutatta a korabeli dalosképeket, fotókat – közöttük jó pár dedikált és olyan privát fotók, amelyek nem stúdióban, vagy forgatási szünetben készült, beállított képek. Gyűjteményében vannak még olyan korabeli újságok, folyóiratok, a címlapon Karádyval vagy róla szóló írásokkal, mint például a Színházi Magazin, a Színházi Élet vagy a Film Színház Muzsika. És persze kottái is vannak, hiszen abban az időben a dalokat nemcsak lemezen, de kottában is kiadták.

– Az én kedvencem a Halálos tavasz, amiben mintha magáról énekelne. Természetesen megvannak a filmjei is, kedvencem a Szíriusz és a Szováth Éva. Én kitűnő énekesnek és remek színésznek is tartom egyben Karádyt, de emellett emberi sorsa is megérintett: egy fiatal nő, aki nagyon mélyről indult, hihetetlen magasságokba jutott, aztán megjárta a poklot is. De mindeközben megőrizte emberségét, érzékenységét, szerethetőségét – árulta el Nagy Roland, aki a beszélgetés végén feltette az eredeti, Halálos tavasz című dalt tartalmazó lemezt a 30-as évek elejéről származó, hordozható Homocord gramofonjára, amelyet magával hozott a szerkesztőségbe. Megtekerte a gramofon oldalán a kart, aztán óvatosan a lemezre hajtotta a tűt és hamarosan kissé recsegve, a 40-es évek hangulatát idézve felhangzott: „Ez lett a veszted...”.