Fiókjából szabadult penge – Dabóczy Gergely festő, költő és informatikus egy személyben

– Korábban is használtam már festőkést, de ezúttal kifejezetten azt szerettem volna megpróbálni, mit lehet kihozni abból, ha csak ezzel dolgozik az ember, és ecsethez nem is nyúl egy-egy képnél. Ránézésre úgy tűnik, könnyebb ezzel a technikával alkotni, ám mivel ez az eszköz finom, apró részletek ábrázolására nem alkalmas, ezért minél kisebb a kép, annál nehezebb vele a hiteles ábrázolás, a kifejezés – árulta el Dabóczy Gergely, aki új, kísérleti iránynak tekinti a festőkéssel készült képek alkotását. Ugyanakkor szeretné, ha a Penge/élen kiállítása is annyi megjelenési lehetőséget kapna, mint a korábban futó Grafikától a festészetig.

De essék szó most magáról a művészről, akit már gyerekkorában is érdekeltek a szobrok, a festmények és a versek, ám végül mégis informatikus lett!

– Mindezeken túl ugyanis érdekelt egy másik világ: az elektronika és híradástechnika is. De hogy még jobban keverjem a kártyákat, igazából színész szerettem volna lenni. Ám amire pályaválasztásra került a sor, a művészet szunnyadó fázisba került nálam. Az is lehet, hogy munkált bennem, a „Fiam, előbb legyen egy normális szakmád!” konvenció, bár a szüleim ezt sosem erőltették. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy bármit rajzoltam, festettem vagy írtam, mindig eltettem a fiókba, nem mutattam meg senkinek. Nem éreztem elég kiforrottnak őket, és talán nem is mertem nyíltan felvállalni magamat – mesélte Gergely, akiben az évek folyamán végig ott rejtőzött a művészetek iránti érdeklődés, és az informatika mellett figyelemmel kísérte azt a másik világot is.

Végül a sok, mindenféle indokkal elhalasztott tanulási és fejlődési lehetőség után szinte robbant és hirtelen belevágott a közepébe. Jelentkezett a Magyar Író Akadémia szépíró mesterkurzusára, illetve rajztanfolyamra is, ahogy ő fogalmazott: felpörgette magát és minden lehetőséget megragadott, hogy bepótolja az elmulasztott éveket.

– Egy évre rá, 2012-ben megszületett a novelláskötetem, az Egy karosszék naplója, illetve egymás után festettem a képeket is. Ezekből született aztán a már említett Grafikától a festészetig anyaga, amely több helyen és több formában is bemutatkozott a megyében és megyén kívül is. Az íráshoz és a festéshez jött aztán a versmondás. Mindig is nagyon szerettem a verseket, és nem csak olvastam, de különböző előadók tolmácsolásában hallgattam is őket, s mivel éreztem magamban annyi erőt, amennyi szerintem kell egy erőteljesebb költemény átadásához, gyakorolni kezdtem – emlékezett vissza a művész, akit ma már több helyre hívnak szavalni is.

Az elmúlt közel 10 évben tehát új irányt vett az élete, bár azt nem tudja elképzelni, hogy az informatika kiszorulna belőle, no meg azt sem, hogy hivatásszerűen fessen képeket. Szerinte ez megölné a kreativitását. De hogy jó úton jár, azt több díj is visszaigazolta számára és úgy hírlik, márciusban a Római Sas Birodalma rend is elismeri kulturális tevékenységét. – A művészetek minden egyes korszak legnagyobb és legintenzívebb korlenyomatát adják és fontos szerepet töltenek be az emberek mindennapi életében is. A magam részéről igyekszem ehhez a saját eszközeimmel hozzájárulni, és örömmel tölt el, amikor látom, hogy másoknak is tetszik, amit csinálok –zárta a beszélgetést Dabóczy Gergely.