Mit jelent a kultúra a Fejér megyei művészek számára?

A kultúrának közösségformáló ereje van

Bérces Viktor büntetőjogászként keresi a kenyerét, emellett pedig már gyerekkora óta zenél. Játszott együtt már az LGT tagjaival, a Vastag testvérekkel, Szandival, Komár Lászlóval, Kökény Attilával, Tóth Gabival is, ám a lista nem teljes. Viktort kérdeztük meg, számára mit jelent a kultúra és miért tartja fontosnak?

– A kultúrának közösségformáló ereje van. Teljesen mindegy, hogy zeneművészetről, irodalomról, vagy képzőművészetről beszélünk, mindegyik művészeti ágnak vagy egy sajátossága, amely összeköti a hasonló ízlés-világgal rendelkező embereket. Szerintem Magyarország – viszonylag csekélyebb népességéhez képest – egyedülálló a tehetségek száma tekintetében, az elmúlt évtizedekben rengeteg világszerte elismert művész került ki hazánkból.

Szerinted miben fog változni a „zeneipar” az elkövetkezendő években?

– Egyértelműen a „retro” fog hódítani, mivel már minden zenei stílusban megszülettek a meghatározó slágerek. Emiatt továbbra is a korábbi sikerdalok feldolgozása, átdolgozása lesz meghatározó, ezzel párhuzamosan jönnek az újabb tehetségkutató versenyek, ahol már nem a dalszerzői készség, hanem az előadásmód és az énekhang lesz a fő értékelési szempont.

A könnyűzenét mennyire lehet a kultúra szerves részének tekinteni?

– Szerintem a pop-rock kategória inkább a szórakoztatóipar területére tartozik, a rock-koncertek sohasem a művészkedésről, hanem a közönség szórakoztatásáról szóltak.

Neked milyen zenei terveid vannak a jövőre nézve?

– Továbbra is a Tóth Vera Quartettel dolgozom, illetőleg önálló estjeim vannak különböző fővárosi klubokban. Természetesen fontosnak tartom a dalszerzést is, emiatt gyakran „papírt” ragadok és ötletelek.

A kultúra által jobban megismerhetjük magunkat

A filmes ipar is a kultúra meghatározó része. Fiatal kora ellenére Aracsi Norbert már nagy sikereket könyvelhet el magának ezen a területen. Megkérdeztük Norberttől, számára mit jelent a kultúra, és milyen további tervei vannak még az idei évben:

– Számomra a kultúra egy kapocs az emberek között, amely minden egyes emberre hatással van, kortól, nemtől függetlenül. Általa magunkat is jobban megismerhetjük. A filmművészet szerintem az egyik alappillére a kultúrának. Nagy erővel bír, éppen ezért felelősséggel kell végezni, mert ahogyan építhetünk is filmekkel, úgy rombolhatunk is vele. Felelősséggel tartozunk a nézők iránt. Formáljuk, befolyásoljuk őket. Ezért a filmkészítés nem lehet öncélú. Én és a stábom is folyamatosan arra törekszünk, hogy filmjeinkkel építsük, gyarapítsuk a magyar kultúrát. Fehérvári születésűként jelenleg a város kultúrájáért is dolgozunk a kollégáimmal, előkészületi fázisban van egy második világháborús film, melynek főszereplője egy fehérvári fiatalember. Mindemellett számos kapcsolata lesz a filmnek a várossal.

A kultúra összetart bennünket

Nagy Judit neve aligha csenghet ismeretlenül a Fejér megyeieknek. Mérnök, rendező és színész egy személyben, aki a Szabad Színház élén számos olyan meghatározó kulturális programban segédkezik, mint a Királyi Napok vagy a Floralia, és számos egykori, Fejér megyére jellemző hagyományt igyekeznek feléleszteni és újra a köztudatba vinni.

– A kultúra a társadalom számára olyan, mint a tánciskolában a kályha, azaz a kiindulási pont, a legmélyebben gyökerező, legkevésbé változó értékünk, amiből minden mást indítani tudunk, pl. a gazdaságot, a technológiai fejlesztéseket, az innovációkat, a művészetet. Úgy érzem, a Himnusz születésnapján tartott a magyar kultúra napja az ötletadó Farsang Árpád zeneszerző szándéka szerint is egy integráló ünnep, aminek gondolatával én teljes mértékben azonosulni tudok. Nem véletlen, hogy Jean Monnet, az Európa Unió egyik alapító atyja is így vélekedett: „Ha még egyszer újra kellene csinálni mindent, a kultúrával kezdeném”. Azaz Monnet is közös nevezőnek tartotta a kultúrát. A mai végletekig megosztott társadalmakban különösen fontos közös nevezőket találni. A kulturális programok, a művészet egy-egy ilyen ünnepen éppen arra alkalmas, hogy végre azt lássuk meg, ami összetart bennünket, ne pedig azt, ami megoszt, szétválaszt. Ez azonban nem uniformizálást, vagy beszürkítést jelent az én olvasatomban. A magyar kultúra nekem épp a sokszínűség egységét jelenti.

A kultúra segítségével tudjuk hagyományainkat megőrizni

Cseh Katalin a veszprémi Alig Színpad és a fehérvári Szabad Színház tagja, saját márkája van, és varrótanfolyamokat is tart.

– Számomra a kultúra a magyar nyelv és a magyar hagyományok ápolását jelenti. Azért tartom fontosnak a kultúra jelenlétét az emberek életében, mert hagyományaink ápolásával és a magyar nyelv használatával megőrizhetjük mindazon értékeinket, melyeket őseink ránk hagytak. Ez egyfelől tisztelgés az ősök előtt, másfelől az utánunk következő generációk tanítása. Egy nemzet és annak kultúrája akkor maradhat fenn, ha annak nyelvét és hagyományait őrzik és ápolják és az utókornak továbbadják.

Mennyre tekinthető a kultúra részének a színház és a kézművesség?

– Úgy gondolom, hogy a magyar nyelv művelésének legjobb, legszebb helye a színház. Ez az a hely, ahol nyelvünk árnyaltságát sokszínűségét a legtökéletesebben meg tudjuk mutatni. Mindazonáltal maga a színház is egyfajta nevelő eszköz, hiszen a színdarabok társadalmi helyzeteket, problémákat elemeznek, mutatnak be és a színészen keresztül tükröt mutatnak a társadalomnak, s benne az egyénnek.

A kézművesség művelésével kultúránkban fennmaradhatnak olyan hagyományos mesterségek, melyeket mára már részben, vagy teljes egészében felváltottak a gépek. Ezen régi kézi mesterségekkel megmutathatjuk az utókornak, pl. azt, hogy miért volt régebben nagyobb értéke a tárgyaknak, hogy miért volt sokkal lassabb a világ, és hogy az ember munkája, jelenléte, kreativitása mekkora érték a világban. Mert az újabb és újabb találmányok, a munkafolyamatok gépesítése, a világ fejlődése azoknak az embereknek köszönhető, akik kellő ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy továbbfejlesszék azt, amit őseink ránk hagytak.

Mind a színház, mind pedig a kézművesség képes a mai napig időben és térben egy helyre összehozni az embereket, így adva nekik lehetőséget a társas kapcsolatok kialakítására, ami nélkül egy nemzet sem maradhat fenn.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Tervem, mint a tenger. Inkább vezérfonalak vannak és próbálok azok mentén haladni. Mindenképpen szeretném folytatni amatőr színészi tevékenységemet, 2018 októbere óta, mint elismert művész (Pál István fesztiválon elhoztuk a kolléganőimmel együtt a KÁOSZ című darabban a legtehetségesebb színészi alakításért járó Matolcsi Miklós díjat). Folyamatosan építem saját vállalkozásom, felnőtteket és gyerekeket tanítok varrni. Különböző megkeresések révén van lehetőségem gyakorolni a ruhavarrást is, aminek nagyon örülök, mert kezd unalmassá válni, hogy csak magamnak varrok ruhákat. Jelenleg pedig egy varrással kapcsolatos könyv kéziratán dolgozom.