A székesfehérvári jogász, aki hírességekkel zenél

Helyi arcok sorozatunk újabb alanya egy nem mindennapi férfi, hiszen hogy férhet meg egymással a zenélés, az ügyvédi karrier, a tanítás és nem utolsó sorban a család? Meséljen erről Bérces Viktor!

Hogy jött a zene az életébe?

5 éves koromban kezdtem el billentyűzni, emlékszem, még a nagymamám és édesanyám kezdtek tanítani az első akkordokra. Emellett 7 éves koromban kezdtem el hegedülni, a Hermann László Zeneiskolában. Ez a 10 év klasszikus zene mindenképp hasznosnak bizonyult a számomra.

Milyen formációkban lehet Önt megtalálni? Úgy tudom, hogy játszott a Sárga Taxi együttesben, dolgozott együtt Tóth Verával, az LGT-vel, Vastag Csabával. Hogy kezdődött velük a kapcsolat?

Nagyon sok zenekarom volt már, nem is tudom felsorolni az összeset. Először helyi rock and roll és pop bandákban játszottam (Menthol, Sárga Taxi, Big Time), aztán megalapítottam a saját zenekaromat FLIPPERS néven. Meglepetésünkre sok rádió játszotta a dalainkat, Fehérvár egyik legjobb szórakozóhelyén pedig rendszeres klubunk volt. Aztán felkerültem Pestre és az ottani zenei élet egyszerűen magába szippantott. Tóth Veránál kezdtem és a mai napig vele dolgozom. Emellett volt alkalmam rendszeresen játszani Charlie-val, az LGT tagjaival, a Vastag testvérekkel, Szandival, Komár Lászlóval, Kökény Attilával, Tóth Gabival ... szóval sok mindenkivel.

Ha jól tudom, dolgozott a FEZEN rádiónál is. Itt mi volt az Ön feladat és hogy került ebbe a közegbe?

Igen, 3 éven keresztül vezettem Sztupovszky Tamás és Sztupovszky Zoltán barátommal a „Jó estét Wietnám” c. zenés műsort. Rengeteg vendégünk volt, így egy kis bepillantást nyerhettem ebbe a világba is. Nagyon tetszett az a fajta szabadság, ami a rendelkezésünkre állt a műsorok szerkesztése és vezetése tekintetében.

Gyermekként a színészettel is kacérkodott. Tudna mesélni erről az időszakról?

Gyerekkorom legszebb emlékei valóban a Vörösmarty Színházhoz kötnek. 1995-től 1999-ig, 4 évadon át szerepeltem három darabban. A Pinczés István rendezésében bemutatott Légy jó Mindhalálig c. musicalben Böszörményit játszottam, a Pál Utcai Fiúkban Varsányi Anikó rendező Geréb szerepét osztotta rám, Horváth Péter rendezésében pedig a Dzsungel Könyve c. darabban láthatott a publikum. Elmondhatatlan élmény volt Szabó Gyulával, Bitskey Tiborral és Nagy Annával egy jelenetekben szerepelni. Rengeteget tanultunk tőlük.

Térjünk át élete egy másik oldalára, ami a jogi pálya. Az Ön édesapja országos szinten elismert ügyvéd, befolyásolta Önt ez a példa a pályaválasztás során? Kicsiként ha megkérdezik az embert, hogy mi szeretne lenne felnőtt korában, gyakran az ügyvédi hivatás is megjelenik a tűzoltó, pilóta, rocksztár trió mellett. Önnél mikor indult el az érdeklődés a jog iránt?

Számomra már a gimnáziumi évek alatt világossá vált, hogy civil foglalkozást fogok választani. A „művészpálya” szép és felhőtlen, de rengeteg veszélyt hordoz magában. A jogi pálya mindig is érdekelt – elsősorban a családi tradíciók okán. Az ELTE-n végeztem 2007-ben, aztán 2012-ben sikerült megszereznem – büntetőjogi témában – a Ph.D fokozatot. Jelenleg a Pázmányon tanítok büntető anyagi és eljárási jogot, valamint polgári eljárásjogot. Két tankönyvet jegyzek, de szeretnék még több olyan segédanyagot is publikálni, amely a joghallgatók tanulását nagymértékben segíti.

Mikortól kezdett el tanítani? Honnan jött a gondolat?

Lassan 6 éve tanítok a pesti jogi karon. Mivel a családom másik ágán pedagógusok vannak, ezért ezt a hivatást is magaménak érzem. Sőt: ha választanom kéne a zene, az ügyvédkedés és a tanítás között, akkor most biztosan a harmadikat választanám. Szeretem a diákokat, szeretem, ha fel tudom kelteni az érdeklődésüket. Fontosnak tartom ugyanakkor azt is, hogy az egyetemen a gyakorlati példákon keresztül magyarázzuk el az elméleti szabályokat. A törvényszöveg memorizálása önmagában nem elég, hiszen az ember könnyen és gyorsan felejt.

Hogyan tudja összeegyeztetni a fellépéseket a jogi pályával?

Eddig sosem volt gondom ezzel. A jogászi munka hétköznapra, a koncert hétvégére esik. Emellett szerencsére a feleségemmel, Karolinával is marad időnk kikapcsolódásra, kirándulásra ... de ahogy mondani szokták, mindenre van idő, csak be kell tudni osztani!

Rengeteg dolog van már a háta mögött. Van-e esetleg még olyan célja, amit szeretne elérni, legyen szó akár a zenei, akár a jogi pályájáról?

Már nincs, elégedett ember vagyok. Sokkal fontosabbnak tartom ennél azt, hogy jó emberekkel legyek, jó társaságban. Ezzel pedig szerencsére sosem volt gond!