Pont, pont, vesszőcske: Radoszáv Miklós tusrajzai Fehérváron

Gyermekkorát háromnyelvű – magyar, román és szerb – világban élte, a háromnyelvű mindennapok, a szokások, a szerb ortodox egyház liturgiája építőköveivé váltak a képzeletvilágának, amelyek költészetében és képzőművészeti alkotásaiban is megjelennek fiatal kora óta. Legtöbb képe pöttyökből, ívelt és geometriai vonalakból álló, leginkább az avantgárdhoz közeli tusrajz. Utazás egy másik világba, amelyben megelevenednek az afrikai varázslók, az utolsó meséjét mondó király és formát ölt az ébredés.

– Mindenkinek, aki a gyermekvédelemben dolgozik, van valamilyen „hangyája”, amivel levezeti ennek a nehéz munkának a feszültségét. Korábban verseket írtam, de rájöttem, nem vagyok elég tehetséges. Elkezdtem firkálgatni, ebből nőttek ki a rajzaim, amik – mint idővel kiderült – nemcsak nekem okoznak örömet, de mások is szívesen teszik ki őket otthon a szoba falára. Ha pedig más is együtt tud élni valaki alkotásával, az már művészet– vallotta az alkotó, aki azt is kifejtette, nézete szerint a gyermekekkel történő munkában és a művészetben az a közös, hogy mind a kettőben közvetítő az ember és mind a kettőben az a cél, hogy boldogságot, örömet okozzon.

– A művészet társadalmilag elfogadott deviancia, a gyermekvédelemben lévő gyerekek pedig családjuk, élettörténetük okán szintén deviánsak. A művészet eszköz, amivel vissza tudjuk vezetni őket a társadalomba – fogalmazott Radoszáv Miklós, aki állítja, a kezdeti firkálgatás 30 év után, ma sem tudatos, hiszen ő nem tanult, ezért nem is tud rajzolni. Csak a fejében megszülető képeket próbálja visszaadni.

– Azért rajzolok, mert azzal még nem szembesített senki, hogy ronda, amit csinálok. Ellentétben a verseléssel, amit öt kötet után adtam fel. Annyi titkot elárulok a képek technikájáról, hogy azért pöttyözök sokat, mert remeg a kezem – mondta nevetve a művész.

A képek mindegyike tusrajz, a nagyobbak tusecsettel, a kisebbek hagyományos, mártogatós tustollal készültek. A színek közül egyedül a sárga tűnik fel egy-egy rajzon, de a művek többsége egyszínű, fekete. Egyik kedvenc témája az idő, amellyel kapcsolatban azt vizsgálja, hogyan hat ránk annak múlása.