Az Arconic-Köfém 20 éves nyugdíjas férfikórusának még igény az éneklés

A rendezvényre 3 ország több magyarlakta településéről, így Eszékről, Palicsról, Csókáról, Pécsről, Sárbogárdról és Székesfehérvárról érkeztek kórusok a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban rendezett fellépésre. Ennek kapcsán, de magáról a kórusról mesélt Mihály György karnagy, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola szolfézstanára, aki 18 éve vezeti a kórust.

– Az átlaglétszámunk 13– 16 fő, de a tagok többször cserélődtek az évek folyamán, hiszen nyugdíjas kórusról beszélünk. Szerencsére azonban mindig érkeznek újak. Hetente egyszer próbálunk. Ez tulajdonképpen egy népdalkör, népdalokat éneklünk, népdalcsokrokkal lépünk fel rendszeresen – árulta el a karnagy.

Az év számukra legfontosabb fellépése az évente február-március környékén megrendezésre kerülő megyei nyugdíjas Ki mit tud. Erre készülnek egész évben, mindig erre tanulják meg az új műsorukat. Valójában ennek a lehetőségnek köszönhető a kórus 20 évvel ezelőtti megalakulása is: akkor találták ki a nyugdíjasklubban, hogy ők is szeretnék ezen a versenyen megmutatni magukat és azt, hogy tudnak énekelni. A bemutatkozás annyira jól sikerült, hogy az-óta is rengeteg helyen lépnek fel, évről évre hívják őket különböző rendezvényekre: falunapokra, nyugdíjas-találkozókra, de énekeltek már esküvőn és ünnepi rendezvényen is. Elsősorban persze a megyében lépnek fel, de már háromszor szerepeltek a Vajdaságban is. De vajon miért ennyire népszerű a nyugdíjasok körében az éneklés?

– Talán azért, mert az ő életüknek még része volt. Otthon is hallották, ahogy munka közben vagy családi összejöveteleken énekelnek a szülők, a rokonok. Ebben nőttek fel. Amikor tanulunk egy új népdalt, biztos akad olyan kórustag, aki elmondja, gyerekkorában hallotta, ahogy a nagyapja ezt énekli vagy citerán játssza. Nekik a népdalok éneklése tehát nem hagyományőrzés, hanem élő tevékenység. A mai ember mindennapjaiból sajnos olyannyira kezd kihalni az éneklés, hogy már azt sem mondhatjuk el, legalább az ünnepnapok része lenne. De az időseknek van erre igénye és boldogok, ha énekelhetnek. És ha már a zenéről is szó esett: a kórus mellett nemrégen létrejött egy tangóharmonikás trió, akik önállóan lépnek fel, viszont a kórusban is szerepelnek – mondta a kórusvezető.

Annak ellenére, hogy a magyar népdalok hihetetlen mennyiségben léteznek, mégis elkerülhetetlen, hogy esetenként ne legyenek átfedések egy kórustalálkozón a többi fellépő műsorával. Ám ahány kórus, annyifajta elő-adásmód és olyan még nem volt, hogy ugyanaz a dal ugyanúgy hangzott volna két különböző kórus előadásában. Az azonos dalok előadása azonban senki kedvét nem szegi. Hogyan áll össze a repertoár?

– Van egy népművészeti elit, akik többé-kevésbé meghatározzák, ezáltal terelgetik a működő népdalköröket és azt, hogy milyen szempontok alapján válogassanak népdalokat. Rendszeresen vannak nálunk is országos népzenei minősítők, ahol különböző minősítéseket lehet szerezni a bronz fokozattól az Aranypáva Nagydíjig. Egy műsor kétfajta módon állítható össze: vagy tájegység szerint válogatunk dalokat – dunántúli, erdélyi –, vagy egy téma köré csoportosítva, például katonanóták, bordalok, béresdalok. Ilyen szempontból az eszéki fellépés kakukktojás volt, mert ott a kórus elmúlt 20 évének legkedvesebb dalaiból válogattunk – árulta el Mihály György, akinek az idén nyárra már tele van írva a naptára a fellépésekkel.