Jókai Mór és Harry Potter legyen egyszerre kötelező olvasmány?

Bár városunkban jóval kisebb mértékű mint máshol, a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés szinte lehetetlen, mert kvázi programszerűen hangzanak el, jelennek meg a be- és kiszólások, a sértő vagy megalázó provokációk. Ezekre, a címzettek közel három évtizede gyakorlatilag nem reagálhattak.

Most, hogy egy kicsit változott a helyzet, az egyeduralom megszűnését egyesek jogfosztásként élik meg, tévesen.

Legutóbb az Új Magyar Képtár évzáró irodalmi estjén (A diák csapjon az asztalra), Nényei Pál irodalomtanár és drámaíró azt mondta: nagyon szereti Jókait, de be kell látni, hogy időnként (?!) egyenesen a ponyva határán mozog. Ez a vélemény Szerb Antal gondolatainak hazugsággá silányított változata. De menjünk sorjában.

A ponyva olvasmányos, szórakoztató, alacsonyabb szintű írásmű, melyet olcsó, igénytelen külsejű füzetek formájában árusítottak földre terített ponyvákon, már a 17. századi vásárokon. Jókai, a nagy mesélő, a vérbe fojtott szabadságharc utáni nehéz évtizedekben született regényeiben, történeteit érzelemvezérelten, az idealizált, hősies és hibátlan történelmi múltba helyezi, bonyolult, szerteágazó cselekménnyel, színes, részletező táj- és környezetleírással, illetve jellemábrázolással. Mindez lényegileg megfelel a kor egyik divatos regénytípusának, a romantikus regénynek.

A felsorolt műfaji ismérvek hiányosságokként szerepelnek Szerb Antal irodalomtörténetének Jókairól szóló fejezetében. Az új évszázad első évtizedeiben Ady, Kosztolányi és Babits költészetének, Móricz, Móra és Nagy Lajos prózájának hatása alatt, már más fénytörésben látja Jókai életművét. De valószínűleg Schöpflin Aladár hasonló tartalmú sorait is elolvashatta, aki ezekben az években írta a modern magyar irodalom 20. századi történetét, elsősorban a nagyepikát átalakító kritikai realizmus és a modern pszichológiai irányzatok kritériumrendszere alapján. Mindketten osztják Gyulai Pál bizonyos megállapításait, de nem tartják be azt az íratlan szabályt, hogy minden elemzés esetében figyelembe kell venni azt a korszakot, amelyben az illető irodalmi művek születtek, és azt az irodalomtudományi szempontrendszert, ami akkor volt érvényben.

Gyulai Pál kortársa volt Jókainak, tollát az epés irigység vezette, hiszen sem költőként, sem prózaíróként nem tudott népszerű ellenfelének még az árnyékába sem lépni. Közöttük a legnagyobb csatára Jókai Dózsa című drámájának bemutatásakor került sor, aminek óriási sikere volt. Gyulai Pál itt is elmarasztaló véleménnyel volt, de nem műfaji vonatkozásban, ebben az esetben a történelmi- és társadalmi szemléletkülönbségek játszottak elsődleges szerepet. Az enciklopédikus műveltségű, kiváló irodalom- és drámatörténész Hegedüs Géza Az arany ember és a Kőszívű ember fiainak irodalomtörténeti jelentőségét hangsúlyozza, rámutatva Jókai óriási műveltségére, egyedülálló írói tehetségére és rendkívüli életművére.

A „reformtanár” valahol azt nyilatkozta, hogy ha Jókai-ponyvát nem is, de Harry Pottert olvassunk, mert fontos problémákra hívja fel a figyelmet. Hogy melyek ezek? Majd egy következő helyszíni tudósításból megtudjuk. Harry Potter, mivel nem magyar, egyeseknek szimpatikusabb lehet, mint Móricz Nyilas Misije, vagy Szabó Magda Vitay Georginája, és Voldemort is közelebb állhat a szívükhöz, mint Pósalaki úr.

Reményeink szerint a kockásinges tanárok boszorkány- és varázslóképző szakiskolákat hoznak létre, ahol a tanulók biológiai neme a lány és fiú, a szerzett társadalmi nemük pedig a boszorkány és varázsló. Utóbbiak hobbitokkal, orkokkal és trollokkal népesítik be közösségi tereinket, hogy biztonságban érezzük magunkat. Majd így valósulnak meg „homoszociális” rémálmaink.

A napokban látott napvilágot a hír, miszerint a Magyar Írószövetség Választmánya kezdeményezte, hogy 2018. február 18-án, első ízben, majd attól kezdve minden évben ezen a napon rendezzék meg Kárpát-medence-szerte a magyar próza napját.

Az indoklás szerint Jókai Mór születésnapja azért alkalmas a próza ünnepének a megrendezésére, mert írói életműve a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, regényíróként is máig megőrizte jelentőségét a nemzeti irodalomban, komolyan hozzájárul történelmi önismeretünkhöz és identitásunk megőrzéséhez. Emellett Jókai Mór volt az első, modern értelemben vett hivatásos prózaírónk, aki írói és szerkesztői munkásságából élt, közéleti szerepeit is íróként viselte.

(A szerző a fehérvári Vörösmarty Társaság alelnöke.)