Könyvbemutató és örömteli fesztivál-tapasztalatok az országos játékkonferencián

A szakemberek azt vizsgálták, miként válhat a játék a közösségfejlesztés és az értékközvetítés eszközévé, miként járul hozzá ahhoz, hogy erősödjön a helyi közösségek identitása.

A konferenciát 1998 óta ilyenkor ősszel rendezik meg Székesfehérváron – a gyűjtő, Moskovszky Éva születésnapjához közeli időpontban. Kezdetben a Kiss Áron Játéktársasággal közösen tartották meg a tanácskozást – 2012 óta pedig ez a Hetedhét Játékmúzeum önálló rendezvényévé vált, amelyen mindig más-más témát állítanak a középpontba. Az ötéves Hetedhét Játékmúzeum mára Fehérvár egyik legnépszerűbb intézményévé vált, amelynek még a létrejötte is mesébe illő – hangzott el a tanácskozáson, amelyen Brájer Éva alpolgármester és Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselője mondott köszöntőt.

Tudomány, mindenkinek

A konferencia történetében először fordult elő, hogy – a fehérvári önkormányzat támogatásával – szép kiállítású kötet jelent meg, ami válogatást nyújt a korábbi konferenciák anyagából.

- Olyan tudományos kötetről van szó, ami nem nevezhető egészen tipikusnak – mondta Pálfi Sándor, tanszékvezető főiskolai tanár, aki arról beszélt: a kötet fontos forrás, hivatkozási alap lehet a játék kutatói számára, ugyanakkor mindenki talál magának benne valami érdekességet. A könyvben levéltári precizitással megírt elemzéseket olvashatunk, de akad írás, amely játék szerepének tudományos megközelítésével foglalkozik vagy éppen egy-egy játéktípus kialakulásának históriájával, de találunk módszertani jellegű értekezéseket is. Pálfi Sándor a személyes reflexióiról számolt be. Beszélt arról, hogy a játék – mint a tapasztalatszerzés eszköze – és a tudomány összeforrhat. De arról is szó esett: a gyerek mikrovilágot épít – ami a nagyok világának kicsinyített mása – ám ez a mikrovilág a felnőttek számára is vonzó, mert Gulliver-kompetenciát ad, hiszen azt sugallja: ezt képes vagyok uralni. Pálfi Sándor arról is beszélt: a babaház mikrovilága a tárgyi emlékekkel egy-egy kor öröksége. (Megesik, hogy bizonyos régi tárgyakat már nem használunk, csak innen ismerünk.) Személyes megjegyzéssel is fűszerezte mondandóját: a kötet egyik tanulmánya a számára kedves kőépítő játékról szól, ami az alkotás örömét képes adni, és azt is elmondta, nagy érdeklődéssel olvasta a közlekedési játékokról szóló fejezetet is, neki is van még otthon féltve őrzött lemezjátéka. Összegzésként pedig megállapította: a kötet ösztönzi és fönntartja a játék kultúráját, a játékról való gondolkodást.

A tudatlanok bátorsága

A játék és közösség kölcsönhatását vizsgáló konferencia két fesztivál tapasztalataival kezdődött. Tizedik születésnapját ünnepli a győri Győrkőcfesztivál, amiről Kocsis Rozi bábművész, a Vaskakas Bábszínház igazgatója beszélt, mély átéléssel:

- Nem tudok elfogultság nélkül beszélni a fesztiválunkról, aminek elképesztő hatása volt a színházi közösségünkre, de a városlakókra is. Mi bábszínészek olyan felnőttek vagyunk, akiknek a játék szerencsére hozzátartozik az életünkhöz. Gyerekkoromban sokszor gyönyörködtem a győri belvárosban és arra gondoltam, legalább egyszer egy napra ki kellene innen tiltani a forgalmat, legyen ez a gyerekeké. Kellene egy nap, amikor még a szobrokra is föl lehet mászni... Ezt elmeséltem a társulatnak, ők meg azt válaszolták: csináljuk meg! A város vezetése akkor cserélődött, és szerettek volna egy vonzó turisztikai programot. Amikor mi előadtuk „szent együgyűséggel” a terveinket, és kérdezték, mennyi pénzre volna szükség, én ezt meg se tudtam mondani. Szerencsére a hivatalnok segített: „20-22 millió jó lesz?” Azóta már több a költségvetés, hiszen ez egy ingyenes program, ami csakis igényes produkciókat fogad be, és egy csomó helyre ingyen belépőt ad. Egy nagy játszótér olyankor a belváros, ahol akár medence is helyet kaphat, úszni is lehet. A tudatlanok bátorságával fogtunk hozzá, de mindent a gyerekekért csináltunk. Kiderült, a vállalatok mind ingyen elvégeznek egy csomó munkát: egy város ügyévé vált ez a fesztivál. És akkor még nem beszéltem a rengeteg önkéntesről, aki segít nekünk. Óriási mosolyalbumunk van, hiszen egy mosolygós fotóért cserébe kapnak a gyerekek karszalagot, amire ráírjuk a szülők telefonszámát. Kiderült: a gyerekek a karszalagot ereklyeként őrzik, később is hordják... De nálunk nincs elveszett gyerek. Ha valamelyik elkódorog, a szülők automatikusan felhívják egymást, sőt, vigyáznak rá amíg a szülő odaérkezik. Így aztán még ez is a közösségteremtés egyik eszközévé vált – mondta.

Hetedhét próba

A Hetedhét Játékmúzeum viszont 2015 óta minden évben megrendezi a Hetedhét játékfesztivált, amelyről Nagy Veronika muzeológus beszélt:

- Egy ilyen kulturális fesztivál megrendezése óriási kihívás egy kismúzeumnak de jó alkalom a tömeges múzeumi értékközvetítésnek – mondta. Azzal, hogy a fesztivál helyszíne Fehérvár belvárosa, megnövelik a múzeumi teret, népszerűsítik a gyűjteményt is. Próbákat kell teljesíteniük a gyerekeknek, s közben betérnek a múzeumba, hogy megismerjék a tárgyakat is. A próbának minden évben van egy témája, ami a Moskovszky-gyűjteményhez kapcsolódik. Legutóbb, 2017-ben a múzeum 5. születésnapja apropóján a születésnapi előkészületre invitálták a gyerekeket. A hétpróbán egyebek között asztalterítésre, cipőpucolásra, ünnepi ruha és zene kiválasztására kérték őket. A fesztiválnak központi eleme volt a közös készülődés és ünneplés: így vált a játék a közösségteremtés eszközével. Természetesen a fehérvári játékfesztiválon is sokat köszönhetnek az önkénteseknek. Nagy Veronika ugyanakkor hangsúlyozta: a próbatételeket lebonyolító animátorok fehérvári amatőr színjátszók, akik között sok a középiskolás diák. Így a gyereknapon a város nagyobb gyerekei játszanak a kisebbekkel: fontos szerepet kap tehát a személyes kontaktus.

A fesztiválok tapasztalatairól szóló beszámolók után a konferencia a Hetedhét Játékmúzeumban folytatódott pedagógusok, muzeológusok játékkészítők előadásaival.