Forradalmi lendülettel – az iskolákban is emlékeznek ’56-ra

Az iskolákban minden évben készülnek az ismert nemzeti ünnepeinkre, így október 23-a alkalmából is szerveznek műsort. Hol ilyet, hol olyat. Jellemzően szavalás, éneklés, az események megidézése történik ilyenkor, de van, ahol rövid, dramatizált előadásba próbálják sűríteni október 23-a lényegét. A Székesfehérvári Bory Jenő Általános Iskolában évekig Sándorfi Herta tanárnő volt a felelőse az ünnepi műsoroknak, az idei ’56-os megemlékezésre való felkészülés azonban már Bárkányi Julianna magyar szakos tanárnő és Horváthné Puru Olga ének-történelem szakos tanárnő feladata volt. Juliannától megtudtuk: felső tagozatos dráma szakkörös diákok szerepeltek, akik nagyon szívesen kapcsolódtak be a munkába. A tanárnő (aki amatőr színészi tapasztalatokkal is rendelkezik) olyan műsort álmodott meg – szó szerint -, amelynek vázát az 56 csepp vér című musicalban elhangzott Szabadság dal, az egyetemisták által kihirdetett 16 pont, valamint a fehérvári áldozatokra való emlékezés adja. Irodalmi művet ezúttal nem használtak föl.

Horváthné Puru Olga iskolájuk tanulóinak egy részével bekapcsolódott a város legutóbbi március 15-ei műsorába, s a Városház téri színpadon, más szereplőkkel együtt megidézték a Pilvax kávéházban történteket, a forradalmi eseményeket. Ő ezúttal az énekkart vezette az iskolai ünnepségen. Elmondta: az említett, rendhagyó március 15-ei műsor sokat jelentett intézményük, a tanulók életében. Azok, akik abban szerepeltek, mind dráma szakkörösökké váltak, lelkesen vetették bele magukat a színjátszásba.

- A gyerekeket nem nagyon kell motiválni, mert szeretnek szerepelni. Ha a saját korosztályuknak megfelelően mutatjuk meg, mondjuk el nekik, mi történik, akkor szinte bármit be tudnak fogadni. Még a műsor előtt elmeséltem például az ötödik osztályosoknak azt, mit látnak majd a műsorban. Ők nézőként is nagyon érdeklődőkké váltak – mondta Olga, ki szerint ’56-ról nehezebb megemlékezni, mint az 1848-as eseményekről. Az utóbbi a kisiskolás korosztálynak átélhetőbb. Az ünnepséget, a műsort egyébként úgy érdemes megszervezni, hogy az valamilyen formában lekösse az elsőtől a nyolcadik osztályos diákokat is. Legyen benne zene, a szöveg ne tengjen túl, különben a kicsik elkezdenek izegni, mozogni, ami a nagyokra is hat. A legkisebbek az eseményekből nem sok mindent értenek, azt viszont látják, érzik, hogy valami fontosról van szó.

A történelem szakos kollégák általában előkészítik a gyerekeket arra, miről is emlékeznek meg ezen az októberi alkalmon. A Ciszterci Szent István Gimnázium történelemtanára, Somogyfokiné Gödény Krisztina elmondta: 1956-ra, az előzményekre a 12. osztályban térnek vissza az általános iskolai tanulmányok után. A gimnáziumban természetesen részletesebben, magasabb szinten foglalkoznak az eseményekkel. Ez az évfolyam azonban igen túlterhelt ahhoz, hogy még egy ünnepi műsorra is felkészüljenek. Ezért a 10-11. osztályosokat szerepeltetik, mert ők már eléggé érettek és megvan a kellő háttérinformációjuk ahhoz, hogy hitelesen adják elő a műsort. Velük külön is átbeszélik az 1956-os eseményekkel kapcsolatos tudnivalókat – tudtuk meg Somogyfoki Gábornétól, aki alapvetően a játszva tanulásban hisz. Ebben segít például egy ilyen ünnepi műsorban való részvétel, vagy egy témával foglalkozó film megtekintése.

Idén a teljes 11. a osztályt bevonták a pénteki műsorba, amelyet hagyományosan a Hotel Magyar Király oldalán látható emléktáblánál tartanak. A gyerekek megidézték a múltat: a kerettörténet elején a katonák hazatérnek a 2. világháborúból, hogy új életet kezdjenek, újra építsék az országot. Csakhogy szembesülniük kell a szovjet megszállással... Díszletként egyszerű fakeret szolgált, amely a jelenettől függő funkciót kapott. Kellékként voltak bőröndök, amelyeket szintén különféle módokon használtak föl, a ciszteres ünneplő ruhákra pedig a kort idéző ballonkabát került az átlényegüléskor. A szöveg a narráció mellett irodalmi anyagra épült. A műsort a Boldogasszony Anyánk eléneklése zárta.

A tanárnő hozzátette még: egyes gyerekek életükben először szerepeltek pénteken, de érezhetően mindenki igyekezett a legjobbat kihozni magából. Néhányan annyira lelkesek voltak, hogy maguk kerestek a díszlethez, a cselekményhez illő tárgyakat, például korhű újságot, telefont, alumínium bögrét, kannát – mondta a tanárnő, akinek minden fáradságot megért az előadás összeállítása. A tanulókkal együtt hatalmas pozitív töltetet kaptak a felkészülés, a szereplés által, s remélik, hogy ezt a közönség is át tudta venni.

A pénteki műsor sokakat megállított a Fő utcán jártukban-keltükben. A diákok beleéléssel előadott szövegeivel, a zenével, az énekkel szép megemlékezés kerekedett. A forradalom sodró lendülete épp úgy érzékelhető volt, mint az azt követő megszállás, a megtorlás súlyos terhe. A fiatalok valóban keretbe foglalták a történelmet.

A műsort a hagyomány szerint koszorúzás követte az emléktáblánál.