Konfirmandusok találkozója Tabajdon – Generációk kézfogása

Zsirka László jelenlegi lelkipásztor és Oláhné Karl Melinda korábban itt szolgált lelkész köszöntötték a vasárnapi istentiszteletre érkezőket, akik között hajlott korúak és kisiskolások is voltak – ebben a templomban tették meg hitük fogadalmát valamikor. Isten házát nem építhették a főútra a protestáns ősök 1720-ban, ám az ófalusi rész magas domboldalában úgy őrzi a híveket azóta is, hogy nem kell különben. Az 1833-as újjáépítés óta viseli külsejét az épület, az orgonája 1900-ban készült Szegeden – reparálására gyűjtenek. A fiatal kántor, Csordásné Bárányos Márta könnyek között vallott a hangszerhez való kötődéséről, megidézte az allegóriát a megújítandó gyülekezet és az orgona szerkezetének megújításának párhuzamáról.

Zsirka László lelkész a külső és belső templom jelképét foglalta bele igehirdetésébe. Nem szükséges az Úrral vágyott lelki kapcsolathoz a kőtemplomba zarándokolnunk, a lélek templomában is megtalálhatjuk őt fohászunkkal. Ám különleges helyszín lehet szeretett templomunk időről időre, ahol egymással is lelki közösséget alkothatunk. Ha megkorbácsoltak a hétköznapok, ha szívünkben-lelkünkben tövissel, erőtlenül érkezünk, vigaszra, megnyugvásra lelhetünk az Ige által. A bensőséges alkalommal úrvacsorát vettek a hívek, ami az istentiszteleteknél szokásosnál is emelkedettebb hangulatot teremtett e vasárnap délelőttön.