Életmentés a Sió-parton – A mezőkomáromi polgárőrök ott segítenek, ahol tudnak

Két mezőkomáromi polgárőr tag, Brunner János és Vitáros Róbert a szokásos járőrútvonalon haladva végezték munkájukat: alaposan szemrevételezték a környéket, vagyis gyanús alakokat, gyanús mozgást kerestek. Így haladtak utcáról utcára, háztól házig, Mezőkomáromból Szabadhídvég felé véve az irányt – hiszen a mezőkomáromi polgárőrök gyakran átjárnak a szomszéd településre is, segítve a rendfenntartást.

– Az épülő Sió-híd mellett elhaladva azt észleltük, hogy az építkezésnél őrködő biztonsági őrnél túl nagy a csend – meséli tegnapi találkozásunkkor Vitáros Róbert. – Gyanús volt, mert minden ilyen alkalommal az őr lámpával is jelezni szokta, hogy látja a közeledésünket, mi pedig tudomásul vesszük, hogy minden a legnagyobb rendben van. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal nemcsak megállunk a konténernél, de be is megyünk abba – idézi fel a történteket Róbert. Mint mondja, szerencséjük volt, mert az ajtót – szándékosan vagy véletlenül, nem tudni, de – nyitva hagyta az őr, akihez belépve a polgárőrök csakhamar megállapították, hogy nagy a baj.

– Csak annyit láttunk, hogy a férfi előregörnyedve ül az ágyon és a mellkasát szorongatja. Azonnal megkérdeztük, mi a baj, mit érez, mire alig hallható hangon azt mondta, nagyon fáj a mellkasa, úgy érzi, hamarosan megfullad – emlékezik vissza a polgárőr, aki természetesen azonnal hívta a mentőket. Így indult el 23.40 körül egy esetkocsi Enyingről Mezőkomáromba, ahová körülbelül éjfélre meg is érkezett.

– Bár nagyon hamar kiért a mentő, a percek óráknak tűntek… Emlékszem, kétpercenként néztem a telefonomat, hogy lássam, mennyi idő telt el, de úgy éreztem, mintha már annak a négyszeresén lettünk volna túl! A biztonsági őr állapota pedig egyáltalán nem javult: folyamatosan azt mondta, mennyire fáj a mellkasa, és hogy nagyon nehezen kap levegőt – peregtek le ismét a pillanatképek Róbert szeme előtt. A megérkezést követően a mentők az autóba segítették a fájdalmakkal küzdő férfit, majd egy mintegy 50 perces küzdelem során stabilizálták az állapotát. A több mint hetvenéves biztonsági őrt végül a székesfehérvári kórházba szállították – ez Róbert utolsó információja a férfiról.

– Nagyon megrázott bennünket ez az eset, de annak örülök, hogy jókor voltunk jó helyen – mondja –, hiszen a mi munkánk nem csak abból áll, hogy megvédjük a lakosokat, vagy hogy lefüleljük a fatolvajokat. Ha kell, igenis ott vagyunk és segítünk az ilyen helyzetekben is – jelenti ki határozottan. Az eset kapcsán talán jól látható, a polgárőr „életmód” több mint önkéntesség: abban jócskán van hűség, becsület és segítőkészség is.