“Isten áldjon minden Lánglovagot, akik ezt nap, mint nap megteszik értünk!”

Csősz polgármestere, Földesi Gábor szívszorító levélben köszönte meg a fehérvári tűzoltók segítségét és helytállását.

Hajdú Marianna

A tűzoltók profi segítsége révén a ház nem vált teljesen lakhatatlanná, de így is komoly károk keletkeztek a régi házban. A falu lakói összefogtak, hogy minél hamarabb rendbe lehessen hozni a megrongálódott ingatlant

Forrás: Földesi Gábor

Csősz községét egy váratlan és tragikus esemény rázta meg egy héttel ezelőtt, amelyről a Feol.hu is beszámolt. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a település lakói példátlan összefogásra késztettek, megmutatva, hogy az egymás iránti empátia még a legnehezebb helyzetekben is diadalmaskodik.

A tűzeset helyszínére elsőként érkező polgármester, Földesi Gábor különösen megrendítőnek élte meg az eseményeket. Mint az esetet követően sokan mások a faluból, ő is a segítségnyújtás minden lehetséges módját igyekezett kihasználni, miközben szemtanúja volt a tűzoltók hősies és önfeláldozó munkájának.

Ezek a megrázó tapasztalatok vezettek Földesi Gábor polgármester döntéséhez, hogy nyílt levélben fejezze ki köszönetét és elismerését a tűzoltók felé amelyet most örömmel közlünk mi is:

Földesi Gábor levele a tűzoltóknak:

Csősz, 2023. december 9. este 6 óra. Hűvös, barátságtalan idő, megyek, becsukom kedvenc tyúkjaimat, bemegyek a lakásba és a maradék napot pihenéssel töltöm. Kopognak, a feleségem nyit ajtót, a szomszéd néni jött, - aki a hétvégét tölti a lányánál -, hogy nincs nála villany. Megnézném-e?

Lámpát, szerszámot keresek, közben a szomszéd néni mondja, hogy mintha füst szagot is érzett volna. Szólok a vejemnek, aki kéményseprő, jobb, ha ott van. Jön Ő is, az autójából egy kis oltó készüléket hoz magával. A házba lépve, a nagyszobában vörösen izzik a mennyezet, és égő valami, mintha csak görögtűz lenne, hullik a padlószőnyegre. TŰZ VAN!! Azonnal értesíteni kell a tűzoltókat…

Telefonálok, mondom, hogy hol és mi ég. Megyek vissza az épületbe, a vejem mondja, hogy minden éghetőt ki kell vinni, amit lehet. A kályhát is. Megfogom, meleg és nehéz, nem bírom. A vejem, megragadja, és rohan vele kifelé, mintha csak papírból lenne. Húzzuk félre a padlószőnyeget, viszem ki a gázpalackot. A lányom hozott egy porral oltót, beüzemeltem és azzal próbáltam oltani. A hatás katasztrofális, porfelhő, látótávolság nulla, levegő szintén… Kifutok a házból, a vejem, a maradék poroltóval megy a padlásra oltani. A hatás hasonló, mint a szobában, hatalmas porfelhő, de a födém ég tovább. Víz kell ide…

Vödörbe hordom a vizet, az egyiket viszem, a másik töltődik. Az idő rohan, adrenalin az egekbe, a vérnyomásom mellette. Távolról sziréna hang hallatszik. Hordom a vizet tovább. Már meg is érkeztek a tűzoltók. Gyorsak voltak. Jó a sofőrünk, mondták. Kapkodva elmondtam, hogy eddig mi történt. Mennyezetet kell bontani, hogy megtalálják a tűzfészket. A tűzoltó csáklyával áll neki a bontásnak. Égő gerenda darabok hullanak rá, szólnak, hogy útba vagyok, menjek ki. Igaza van, kibic ne legyen láb alatt… A másik tűzoltó a padlásra siet, onnan oltja a tüzet. A meggyengült, átázott födém beszakad a lába alatt, nincs gond, nem esett le. Állok az udvaron és ámulok-bámulok, hogy ezek az emberek fél mondatokból értik egymást. A tűz, percek alatt elhamvad. Füstölgő, üszkös gerendák maradnak utána. Már csak várni kell, nehogy a valahol megbúvó parázsból vissza gyulladjon a födém. Beszélgetünk…

Ezelőtt a tűzeset előtt, hat sérült embert mentettek egy balesetben. Elköszönnek, ők végeztek. A vizet azért zárjuk el a lakásban, nehogy megfagyjon az éjszaka… még erre is gondolnak. Lassan készülődünk haza, autóba ülök és észreveszem, hogy a tűzoltóautó áll az út szélén. Oda gurulok, hátha most én tudok segíteni valamiben. Kérdezem, hogy van-e valami probléma? A válasz: “Hogy az elhasznált vizet pótoljuk, mert lehet, hogy menetből kapjuk a következő riasztás.” Erre nem gondoltam…, hogy a tűzoltó autóba víz is kell…

Szavakkal nem tudom leírni azt, amit éreztem akkor és most is, ezekkel az emberekkel kapcsolatban, akik saját testi épségüket veszélyeztetve mentik más emberek életét és vagyontárgyait.

Isten áldjon minden Lánglovagot, akik ezt nap, mint nap megteszik értünk!

Külön szeretném megköszönni a szombat este szolgálatot teljesítő Székesfehérvári „A” csoport állományának, akik az „1-es” szeren dolgoztak.

Köszönettel: Földesi Gábor

Csősz község Polgármestere