Nyugdíjas bányászok koszorúztak a szenes csillénél, Pusztavámon

Magyarországon a Bányásznapot 1951-től, szeptember első vasárnapján országosan, egységesen tartják. Előzménye – olvasható a Wikipédián – az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz. Több bányász is áldozatul esett! A tatabányai bányászok akkoriban mostoha körülmények között dolgoztak, munkájukat nem sokra becsülték. Az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és elégedetlenség is hozzájárult ahhoz, hogy a bányásznapot törvénybe iktatását.

Nédó Géza

Néma főhajtással emlékeznek a pusztavámiak egy csoportja a Bányásznapra

Fotó: Nédó Géza

Az országban (az 50’-es években) nagy erőfeszítések történtek a széntermelés mindenáron való fokozására. Minden ágazatban szovjet mintára munkaverseny szerveződött. Politikai támogatás, a juttatások és a bérek növelése kísérte a folyamatot. A bányászság megbecsülése, a munkaverseny, a kiemelkedő teljesítmények ösztönzése, az áldozatos munka hozott eredményeket, de nem volt képes kielégíteni a célokat. Tatabányán 1950. december 30-án – az éjszakás műszakban – 113 tatabányai, vértesszőlősi és héregi bányász szállt le. 23 óra 20 perckor nagy területre kiterjedő sújtólég-és sorozatos szénporrobbanás történt, melynek következtében 81 bányász hősi halált halt. Még egy történelmi esemény is a Bányásznap megtartása mellett szólt: az 1919. szeptember 6-ai tatabányai csendőrsortűz, amely az akkori tüntető bányászokat vette célba.

Így lett szeptember 1-je Magyarországon, Bányásznap.

Pusztavámon a bányásznapi megemlékezést az önkormányzati épület előtti téren rendezték meg. Mint ismert, a téren egy eredeti szénszállító csille áll, amelyet még Lisztmayer János volt polgármester állíttatott föl. A településen szerényen ünnepeltek, csupán Szili Bernadett a helyi művelődési ház megbízott izgatója mondott el egy ideillő verset. Csendes főhajtás mellett, a csillénél virágokat, koszorúkat helyeztek el a pusztavámi polgárok és nyugdíjas bányászok.