Turbina, az Agárdi Popstrand főrendezője a FEOL Podcastjában zenéről és zenészekről, büszkeségekről és kétségekről

Olyanok, akik először barátaikkal maguk látogattak el a régi Eddára, Bikinire, Omegára vagy Piramisra, akiknek talán meggyűlt a bajuk a rendőrökkel a hosszú haj és a szakadt farmer miatt. Akik aztán egy idő után már kispolgárira cserélték (vagy nem) a hajviseletüket és a ruhatárukat, majd gyermekükkel a nyakukban látogattak vissza ismét az agárdi vízpartra, hogy lássák a megöregedett, de attól még örökifjú egykori rocksztárokat, akiknek dalaira valamikor együtt lázadtak a létező legjobbnak hazudott szocialista világrend ellen. Nem lehet megszámolni, hogy koncertet rendezett Turbina az elmúlt évtizedekben, hányszor ment ki megmérni a Velencei-tó mélységét, hőmérsékletét, vagy télen a jég vastagságát. Mint ahogyan nehéz megmondani azt is, ki nem közeli ismerőse a képzeletbeli magyar rocklexikon főszereplői közül. A semmiből csinált mindent, ezt nehéz volna tőle elvitatni. A világ azonban változik, ő sem lesz már fiatalabb. Úgy látja, csak a koncertjegyek eladásából, támogatás nélkül már nem tudja tovább fenntartani az Agárdi Popstrandot. Kalandos múltról, nosztalgikus jelenről, bizonytalan jövőről beszél a FEOL Podcastjában ez a nemzetben gondolkodó látszólag elnyűhetetlen ember, akinek a magánéletében is komoly kihívásokkal kellett megküzdenie.