Tisztelgés a 17-es honvéd gyalogezred hősei előtt

A Zichy ligetben található ezred emlékmű a hősiesség és a hazaszeretet szimbóluma, amely az immáron több mint 100 évvel ezelőtti eseményeknek állít emléket. A 17-es gyalogezred az első világháborúban több ízben elveszítette a puskáinak zömét, az emberveszteségek óriásiak voltak, így történt ez a 2. isonzói csatában, július 18-án is, amely az ezred emléknapja lett.

A korábbi cikkek arról is tanúskodnak, hogy a 15 millió ember életét követelő esztelen világháborúból hazatérő 17-es gyalogezred megmaradt katonáinak első útja a jelenlegi megemlékezés színhelyére vezetett, hogy a Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred hősi halált halt bajtársaik emléke előtt tisztelegjenek. A jelenlegi emlékművet pedig az ezred katonái 1928-ban emelték a korábbi emlékjel helyébe.

Székesfehérváron azóta is minden évben megemlékeznek a hősökre, hogy a csatatereken maradt déd- és ükapák küzdelme ne merüljön feledésbe. Ezt a katonai helytállást jelképezi az oroszlán figura is, amely hősies kitartást, az önfeláldozó bátorságot és hazaszeretetet hirdeti, amely vért, életet követelt.

Összegyűjtöttünk néhány újságcikket a múltból, amelyek a 17-es honvéd gyalogezredhez kötődnek.

Századik születésnap (1991.11.16.)
„A 17-es honvéd gyalogezred megalakulásának századik évfordulóján emlékülést és koszorúzást rendezett pénteken Székesfehérváron a Fejér Megyei Katonai Emlékbizottság. A 17-es és jogutódja, a volt 3-dik gyalogezred hajdani tisztjei, katonái közül száznál többen vettek részt a helyőrségi klubban tartott emlékülésen, majd megkoszorúzták a Zichy ligetben felállított honvédszobrot. A koszorúzáson a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak technika-főnöke, Knopcsik György ezredes helyezte el a mai honvédek tisztelgő virágait. A megemlékezés után bajtársi találkozót tartottak, amelyen részt vett Ferenczy György nyugállományú ezredes, volt székesfehérvári hadtestparancsnok és Koós Ottó tartalékos őrnagy, a 3-dik gyalogezred hajdani zászlóalj parancsnoka is."

A múlt darabjai (2002.03.08.)
A hónap műtárgya sorozat részeként állítottak ki 2002 márciusában a Fekete Sas Patikamúzeumban I. és II. világháborús katonaládákat, köztük Lukács László néprajzkutató nagyapjának és édesapjának ládáját is, melyhez a következő sorokat fűzte a tulajdonos: „Lukács József katonaládája. Készítette: Balogh Lajos zámolyi asztalosmester 1915-ben. Bevonult Székesfehérvárra, a 17-es gyalogezredbe...” A cikkben a néprajzkutató elmesélte a láda történetét:

„Lukács Józsefet az orosz frontra küldték, ahol hadifogságba esett. A katonát 1919-ben engedték haza. Később fiára, ifj. Lukács Józsefre hagyta a koffert, aki 1930-ban bevonult a győri utászszázadba. Ő hat és fél évet katonáskodott." A ládaszöveg így folytatódik: „Részt vett a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki bevonulásban, majd két évet töltött a fronton.” Lukács László egy zámolyi nagynénikéjének padlásáról hozta el a ládát, s megpróbálta rendbe hozni – olvasható az újságcikkben, melynek végén a néprajzkutató megjegyzi: „Talán ezek a kofferek segítenek emlékezni nagyapáinkra, édesapáinkra és azokra az időkre, amelyekben ők éltek, haltak..."

Mint sebzett oroszlánok (2006.07.18.)

17 évvel ezelőtt cikkünk a Zichy ligetben zajló megemlékezésről tudósít, ahol így emlékeztek meg hőseinkről: „A Monarchia valamennyi frontján küzdöttek a 17-esek, miután 1914. július 26-án megérkezett Székesfehérvárra a mozgósítási parancs. (1913-tól Fejér és Tolna megyéből, illetve Somogy megye igali és tabi járásaiból történt a gyalogezred feltöltése.) Dicsőség, szenvedés és igen nagy vérveszteség: ezt jelentette a fehérvári alakulat katonái számára az a néhány helyszín, amelynek neve ott szerepel a kőoroszlán talapzatán. Galícia, a Kárpátok, Doberdó, Piave, a szerbiai Dugó-hegy, a romániai Ojtozi-szoros... A hősi halottak nagy része idegen földben alussza örök álmát, a székesfehérvári áldozatok névsora a Bazilika altemplomában olvasható. A 17-esekből alakult meg gyalogezred. Újabb csatákra. Trianon után a 3. Szent István gyalogezred. Újabb csatákra."