Rangos gasztronómiai díjat kapott a fehérvári Adamek Balázs

Különleges vacsorára készültek múlt szombaton a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség tagjai Baktalórántházán. Mondhatni mestermunka, azaz olyan menüsor készült, amely az utolsó vizsgamunkának számít a mesterré váló szakácsok számára. A Szövetség szakács alelnöke a székesfehérvári Adamek Balázs vezényelte le a 180 fős, hatfogásos eseményt, amelyen komoly elismerésben részesült maga a konyhafőnök is. Adamek Balázs megkapta a szakmai Venesz-díjat, amely az egyik legjelentősebb gasztronómiai elismerés az országban. A díjat az 1900-as évek jelentős szakemberéről, Venesz József mesterszakácsról, gasztronómiai szakíróról nevezték el.

Balázs több mint két évtizedes szakmai életútjáért, hosszú és eredményes versenyzéséért kaphatta meg. A feol.hu kérésére mesélt a kezdetekről, és természetesen a szombati vacsoráról is.

- A szakmai elhivatottságom édesapámtól ered, hiszen ő is szakács volt. Gyerekkoromtól dolgoztam nála, ott szerettem bele ebbe az életmódba. Talán 10-12 éves lehettem, amikor édesapám elvitt az első versenyre. És az nekem bizony nagyon tetszett! – emlékezik Balázs, aki az iskola elvégzése után 1996-ban került az Alba Regia szállodába tanulóként. Az első versenye 2001-ben volt, onnantól kezdve folyamatosan építette, képezte magát. - Szeretem megmérettetni magam, hogy tudjam, épp hol állok – mondja. Kezdetek óta, azaz 2001 óta a fehérvári Diófa étteremben dolgozik, 2008-ban lett konyhafőnöke.

A most szombati versenyre pedig – amely tehát a mesterszakácsok beavatási „szertartása” is volt egyben - fenséges ételekkel készült. Mint meséli, a korábbi versenyeken tapasztaltak gerincét hozta a friss díjazott: a kezdőfogás sajtos-tejfölös lángos volt – de nem az átlagos fajta, hanem finger foodként, azaz falatkaként tálalták. A hideg előétel disznósajt, szívsonka és tepertőkrém volt, igazi húsos finomságok. Ezt követte a citrusos fogasfilé karfioltextúrákkal, uborkákkal, halszósszal és kaporolajjal.  A főfogás pedig borjúra épült: borjúcomb terint tálalt, valamint borjúmirigy raguval töltött salotta hagymát, krémes burgonyapürével, gomba tarte-tal, mustármagos mártással. A desszert pedig csokoládé, málna és szeder textúrából állt: a csokoládé mousse mellett szedertöltelék volt kakaós piskótatalapzaton. A mester tehát elkényeztette vacsorájával a gasztronómia krémjét.