Hazai vizeink egy része nem véletlenül viseli a Sóstó nevet

– A Vadvédelmi esték azért születtek meg, hogy természet- és állatvédelmi témákat érintve meghívjunk olyan neves előadókat, akikkel boncolgatni tudjuk ezeket az ismeretterjesztő témákat. A környezeti nevelés szempontjából ezeket nagyon fontosnak tartjuk – fogalmazott köszöntőjében Csete Gábor, Székesfehérvár Városgondnoksága Kft. természetvédelmi szakmai vezetője azzal az előadássorozattal kapcsolatban, amelyhez a csütörtöki program is csatlakozott.
A vizes élőhelyek világnapján nem volt kérdés, hogy az aktuális előadás témáját is ezek a területek szolgáltatják majd. Kovács Gergely Károly, a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány oszlopos tagja a Fejér megyei szikes tavak partjára kalauzolta a hallgatóságot. Ezek a vizek pedig nem véletlenül viselik a sóstó megnevezést, ugyanis különböző sókat tartalmaznak, többek között például nátrium kloridot, vagyis hétköznapi nevén konyhasót. Jogosan merül fel a kérdés, hogy kerül só a szikes tavakba?
– A kulcs mindehhez a talajok vízháztartása, valamint a talajvíz szintje és a felszín közötti távolság. Vannak olyan talajok, amelyek pillanatok alatt elnyelik a fentről érkező vizet, ellentétes irányba pedig nincsen vízmozgás. A vályogtalajok esetében lefele, a talajvíz irányába és felfele is van vízmozgás, a talajszemcséknek pedig van vízmegkötő képessége. A szikes talajok azok, ahol döntően nagyobb az aránya a felfelé való párolgásnak a lefelé jutó vízzel szemben. Minden egyes talaj mállás során, kőzetből születik. A mállás során az ásványi anyagok közül egyesek képesek kikerülni a kőzetből és oldatba kerülni. Ilyenek a különböző sók is – határozta meg Kovács Gergely Károly. Mint mondta, a vízből az oldott só soha nem kerül a légkörbe, az mindig szilárd állapotában marad ott, ahonnan a víz elpárolog. A hallgatóság azt is megtudhatta, hogy a szikesedésnek, illetve a szikes tavak kialakulásának több típusa, módja is lehet, köztük akár mi, emberek is előidézhetjük például csatornák létrehozásával.
Az est során Kovács Gergely Károly és a képek segítségével a közönség egy helyben ülve „utazhatott el” a Sárszentágotán, a Sárkeresztúron, a Soponyán, a Felsőszentivánon és az Aba határában elterülő, kisebb-nagyobb szikes tavakhoz. A sort természetesen a székesfehérvári Sóstó zárta, amellyel kapcsolatban az előadó kiemelte, bár szikes jellegű tóról van szó, ma már ez a jelleg nem dominál, esetében inkább vizes élőhelyről beszélhetünk.
Kovács Gergely Károly előadását azzal zárta, tavaink és vizes élőhelyeink védelmére a ma gyermekeit kell megtanítani. Úgy fogalmazott, meg kell tanulniuk, hogy a víznek helye van.