Elhunyt Schmidt Egon, a Velencei-tó madárvilágának szerelmese

Hogy eljutott-e 2021 óta még egyszer legalább a Velencei-tóig Schmidt Egon, azt nem tudjuk, de amikor „karnyújtásnyira a 90. életévétől”, átvette a Velencei-tóért díjat Kápolnásnyéken, a turisztikai évadnyitón, azt mondta, ez még egy nagy álma. A nagyhatású ornitológus és Kossuth-díjas író már akkor is videóüzenetben köszöntötte a vendégeket, és képzeletben elkalandozott a térség csodálatos élővilágában, kutatva emlékei között. Schmidt Egon 2023. január 31-én hajnalban azonban örökre lehunyta szemét – adta hírül a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kedden délelőtt.

Kápolnásnyéki elbeszélésében az ornitológus tanúbizonyságot tett arról, hogy ahogy az ország, úgy a Velencei-tó madárvilágát is rendkívüli módon ismerte – és legfőképpen szerette. Schmidt Egon ezt az elköteleződést és tudást kötetek, cikkek, rádiós és televíziós műsorok formájában adta tovább, s méltán vált az egyik legismertebb 21. századi magyar természettudóssá. Ahogy mesélte, a Fővárosi Állat- és Növénykertnél kezdte karrierjét, ezt követően került a Magyar Madártani Intézethez, ahol a Madárgyűrűző Központ vezetője lett, később pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alelnökévé választották. Rengeteget járt a Velencei-tó térségébe, annak madárvilágát tanulmányozta. Ezekről akkor így szólt videóüzenetében: „Ezerszer kötődöm a vidékhez – annyi élményt adott nekem és annyi megfigyelési lehetőséget, ami sok évre elég volt. 

Ezekből az élményekből született a Kócsagok birodalma, ami kiemelkedik a többi könyvem közül, mert erről a területről szól. Miután a helyszíni jegyzeteimet is felhasználtam, olyan, mintha ott írtam volna a tó partján”. Csodálta a Dinnyési-fertő élővilágát is, melyről ezeket az emlékeket osztotta meg akkori hallgatóságával: „Leshettem a kanalas gémet, kócsagokat és a többi ott élő madarat. Emlékszem, volt bennem egy kívánság, hogy ott kell lennem, amikor az éjszaka a pirkadattal találkozik. Ekkor aktivizálódnak a madarak, építik a fészket, ekkor énekelnek a hímek a legszebben. Dinnyésen a tószegélyen vártam be a hajnalt. Egyik oldalon a Velencei-tó, másikon a halastavak… Gyönyörű élményeket jelentett ez a tökéletes csend a budapesti lárma után.”

Nádasokról, énekesmadarakról, vadvilágról, a vadlibák húzásának csodájáról és a természethez kapcsolódó nyugalomról szólt számára a Velencei-tó térsége. 2021-ben azonban, pár hónappal június 16-i születésnapját megelőzően úgy fogalmazott: csodálatos élmények vannak mögötte, de eljárt felette már az idő. Ami persze nem volt igaz, emlékét és tudását örökre megőrizzük.