Emléktáblát avattak a mezőszentgyörgyi Eötvös parkban

Mezőszentgyörgyön 16-an jelentkeztek a haza szolgálatára 1848 tavaszán és nyarán, amikor hazánk szinte valamennyi településén megalakultak a nemzetőrség helyi szervezetei. Eme 16 hős emlékét őrzik, s örökítik tovább évről évre a mezőszentgyörgyiek. Idén sem volt ez másképp.

– Az, hogy ezt az emlékművet az Eötvös parkban helyezhettük el, talán az élet visszaigazolása. Régi vágyunk, hogy méltóképpen emlékezzünk meg elődeinkről. Tizenhat bátor emberről, akiknek cselekedete megváltoztatta egy csata kimenetelét. Egy népnek, egy régiónak, egy kistelepülésnek, mint mi büszkének kell lennünk a múltunkra, a múltban nagy és fontos szerepet vállaló emberekre. Az ő tiszteletük méltó helye legyen ez az emlékmű. A múlt nélkül nincs jelen, és ezáltal bizonytalanná válna a jövőnk is. – fogalmazott az emlékmű felavatását megelőző ünnepi köszöntőjében Lánginé Csík Angéla polgármester.

– A forradalmi események 1848 nyárutóján érintették Mezőszentgyörgyöt. Jellasics célja a magyar főváros bevétele volt. Fehérvárra érve azt kellett tapasztalnia, hogy ereje Buda bevételéhez elégtelen. Segítségre szorult, ezért szeptember 26-án egyik hadnagyát, 17 főnyi csapatával a Balatonnál időző Philipovich tábornokhoz küldte, erősítést kérve. Ezt a csapatot átutazóban a lepsényi fogadónál idősebb Eötvös Lajos mezőszentgyörgyi földbirtokos meglátta és hazatérve, mint nemzetőr parancsnok intézkedett a továbbutazásuk megakadályozásáról. – idézte a helyi történéseket beszédében a polgármester.

– Az esemény a pákozd-sukorói csatát megelőző napokban történt. – folytatta a település első embere. – A kért segítség elmaradása, a délről segítségre siető Roth tábornokhoz intézett levél elfogása nemcsak az erőviszonyokon változtatott, hanem Jellasics vereségét is előidézte. A tájékoztatástól megfosztott Roth közel tízezer katonája ugyanis – felülve a nemzetőrök cselének – Ozora mellett, a Tóti erdőnél letette a fegyvert 1848. október 7-én. 1850-ben vizsgálatot indítottak a segélykérő csapatok megsemmisítőinek kiderítésére, azonban ez eredménytelen maradt, mert a faluban egyetlen áruló sem akadt, aki tudta volna, hogy hová tüntették a bizonyítékokat. Ez a cselekedet ékes példája az összefogásnak, az összetartozásnak és a hazaszeretetnek.

Eötvös Károly a Nagy év apró emlékei című művében ír a mezőszentgyörgyi nemzetőrök 1848. szeptember 27-i hőstettéről. A pákozd-sukorói csatát eldöntő szentgyörgyi történésekről szóló részleteket Oláh István olvasta fel a jelenlévőknek.

Az új emlékmű leleplezése után a megjelent intézményvezetők és a helyi civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.