Madárgyűrűzés és sasszámlálás volt a program a Madárdal Tanösvénynél

Országos sasszámlálást szervezett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az elmúlt hétvégére. A programban részt vevő szakemberek egyike volt Fenyvesi László, a Duna–Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője is, aki e fontos tevékenységet – a legifjabbak örömére – ismét madárgyűrűzéssel ötvözte. 

Reggel a Madárdal Tanösvény bejáratánál erős szél fogadta az érdeklődőket, ezért be kellett vonni a madárfogó hálókat, ám így is sok kismadarat engedhettek szabadon az arra vállalkozók, miután Fenyvesi László a csoportot szélárnyékba terelve mindent megmutatott, amit a madárgyűrűzésről érdemes, sok tudnivalóval gazdagítva a hozzá látogató állat- és természetbarátokat. 

A program második részében a csapat a fertő felé indult, és távcsövek segítségével megkezdődött a sasszámlálás, amelynek során az összes nappali ragadozó madárfaj egyedeit számba vették. Fenyvesi elmondta, a sasok szeretnek akár 4-5 kilométeres magasságban keringőzni, ezért mindenki attól tartott, hogy nem lesz egyszerű megpillantani őket… Aztán mégis, szinte már az első pásztázás során megláttuk az első párt, majd kis idővel később a másodikat is. 

A végső eredmény természetesen csak becsült lehet, hiszen nem lehet kizárni, hogy esetleg ugyanazt a példányt mások is megpillantják és számba veszik, mégis megfelelő alapot adnak majd a szakemberek számára. Fenyvesi László beszélt arról, hogy a madarak királyának nevezett sasfajoknak hazánkban sok fontos telelőhelye található. Jellemzően rétisasok tartózkodnak ilyenkor nálunk, mert az itt élők nem kelnek útra a hidegben, azonban hozzájuk északról további példányok csatlakoznak. A parlagi sas kárpát-medencei költőállományának fiatal példányai nagyrészt szintén Magyarországon töltik a téli időszakot, de előfordulhatnak mellettük szirti és fekete sasok is. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzeti parkok, valamint civil szervezetek munkatársaival és önkénteseivel már 2004-ben megszervezte az első sasszámlálást a madarak ismert élőhelyein. Egy éve 357 felmérő a sasok legjelentősebb hazai telelőhelyein négy sasfaj közel kilencszáz egyedét, tizenkét további ragadozófaj több mint hatezer példányát vette számba. Mivel idén határon túlról is érkeztek megfigyelők, jogos célkitűzés lett egy kárpát-medencei sastérkép elkészítése. Bár a legfrisseb összesítéseket egyelőre még nem ismerhetjük, az bizonyosnak mondható, hogy a rétisasok száma folyamatosan növekszik.