Megnyitja a gyerekek rejtett valóját a móri Bodor Klára Sarolta

Egyik elnyert pályázat a másik után, és kiállításra készülő képek sokasága, tematikus rendszerezésben. Hogyan sikerült ilyen magas szintre eljutni a gyerekekkel?

– Leginkább az segített, hogy a mi diákjaink a tanulási képességeikben korlátozottak, de a vizualitás egy olyan nyelv, ami számukra is felfogható és egyértelmű. A képekkel sokkal könnyebben fejezik ki önmagukat, mint szóban vagy írásban. Itt megtanulhatják formákra bontani azt, amit látnak. Nagyon egyszerű formákkal kezdünk és sokat segít nekünk az is, hogy az írástanulásnál használt betűelemeket is használjuk, tehát az álló egyenest, a kapu- vagy éppen a hullámvonalat. Ők már nagyon pontosan tudják, hogy hogyan kell egy látványt formai elemekre bontani, hogy milyen irányú vonalakból áll össze egy kép. Ezeket egymáshoz viszonyítják, így kezdenek el először tájékozódni síkban, majd amikor már térben is jól tájékozódunk, bármilyen látványt le tudnak képezni. Az elején csak képeket mutatok, ami sík redukció és azt kell nekik továbbépíteni. Ez nem csupán a látvány másolása, hiszen azokat az elemeket, amiket itt megtanulnak, a későbbiek folyamán már az önkifejezésben is tudják alkalmazni.

Tehát önálló elgondolás alapján is készítenek képeket?

– Amit látnak, azt könnyen le tudják festeni, de azt is, amit éreznek, ám ez egy folyamat. Sokan például csak itt kapnak kedvet a rajzhoz, mert az óvodában, vagy másik iskolában nem voltak pozitív élményeik. Mi mindig azzal indulunk, hogy az irányított rajzból sikerélmény legyen. Amikor ez megvan, akkor már lesz kedve a saját fejében megfogalmazott képeket megrajzolni és természetesen bőven kapnak erre lehetőséget. Nagyon sok pályázaton veszünk részt és ezek kivétel nélkül mind igazi pályázatok, a többségi iskolák diákjaival együtt. Sosem indulunk el olyan megmérettetéseken, ahol közösségi szavazás van, mert mi nem like-okra vadászunk. A másik fontos dolog, hogy a pályázati rajzok kivétel nélkül mind saját ötletek, maximum motivációként mutatok egy-két képet gondolatébresztő gyanánt. Például most éppen olyan kiállítás van nálunk az aulában, amivel Stanislaw Lem születésének századik évfordulója előtt tisztelgünk. Az űrlényekkel foglalkozó íróra emlékező tárlat képei is mind önálló alkotások. Nyilvánvalóan nem tudok nekik űrlényeket mutatni, de mutattam különböző állatokat, akiknek a testrészeit beemelhették, ha akarták a saját űrlényünkbe. Azt, hogy melyik hogy néz ki, azt nekik kellett elképzelni és megrajzolni.

Most volt a Kertünk madarai című könyv bemutatója. Hogyan készült?

– Abból indultunk ki, hogy madáriskola és örökös ökoiskola vagyunk. Nagyon szeretjük a madarakat nézni innen az ablakból és persze etetjük is őket. Amiket itt a kertben megfigyelhettünk, azokat kezdtük el először rajzolni. Aztán annyi gyönyörű rajz lett, hogy elkészítettük a könyvet, melyben minden madárhoz oda van írva, hogy ki a kép alkotója és természetesen a másik oldalon szerepel a madarak leírása magyarul, angolul és németül, amitől kicsit olyan, mint egy tudományos szakkönyv, egy határozó. A kiadvány, reményeink szerint, nemcsak a tanulóink tehetségét mutatja be, hanem iskolánk tevékenységét is.

Lesz-e folytatása, akár más tematikában a könyvkiadásnak?

– Nekem sok tervem volt és van is, például, hogy bemutatjuk a Bakony és a Vértes élővilágát, ám ehhez mindenképpen kell valamilyen forrást szerezni, hiszen ezek a tervek jelentős költségeket emésztenek fel. A szerkesztést és az angolfordítást én magam végzem, de a nyomdai előkészítés, illetve maga a nyomtatás meglehetősen költséges. Ugyanakkor könyvek nélkül is van hol megjelennünk. Korábban, a Móri Bornapokon például volt egy nagy sikerű kiállításunk, ahol móri tájképekkel rukkoltunk elő. Most a folyosón sorakoznak a Mór látképe sorozat tagjai, ami elnyerte a zsűri tetszését. Nagyon nagy élvezettel végezték az épített örökséghez tartozó épületek, alkotások bemutatását, és nagy elismerés nekik, ha valaki felismeri, hogy melyik kép mit ábrázol, márpedig mindegyik hű mása az eredetinek. És persze lehetne ezt folytatni, például jellemző pincetípusokat vagy bármi mást bemutatva. Igazából idő és főleg forrás kérdése az egész, mert a gyerekek nagyon lelkesek, bármikor képesek leülni és alkotni.