Polgárdi: veterán és motoros börze a javából!

Kőszárhegy után lelassul a sor a 7-es főúton. Mi történhetett Polgárdiban? Ennyien lennének a veterán és motoros börzén? Á, nyolc-tíz stand meg tucatnyi öreg vas, győzködöm magam. Aztán közelebb érve látom: igen, ennyien vannak. Több százan!

– A tavaszi börzénk elmaradt, de most szabad a vásár! – fogad vasárnap délelőtt a „főnök”, Polácska Marcsi, a Fekete Sas Motoros Nemzetség elnöke meg férjeura, Horváth Péter, a „kisfőnök”. A titulust „szakmabeliek” ragasztották rájuk, de azt mondják, ha leírom, onnantól minden felelősség az enyém.

A házaspár ismert figurája a polgárdi motoros találkozóknak, régi ismerősként üdvözöljük egymást.

– Mindenki várta már a nyitást – kalauzolnak erre-arra a körforgalom melletti benzinkút tágas terciáján. – Van itt minden, mi motoros szem-szájnak ingere! Jöttek a környékről, a megyéből, de az országból is több helyről. Szentesi emberünk már pénteken este érkezett, itt táborozott.

A legöregebb „sassal” is parolázunk, Fekete Sanyi bá régi motoros. Az idén „kéthetes” – mondja nevetve –, azaz hetvenhét éves! A sportmotort már egy ideje letette, de piros P20-as Pannóniáját most is kihozta. A siófoki atyafival éppen azt vitatják meg, hogy mindkettőjüknek 1969-es évjáratú a „gépe”, szinte egyidőben is hozták ki őket a boltból pontosan 16 ezer 800 forint ellenében.

Orbán Zoltán és párja, Hajdú Anita fél négykor indult Nagykanizsáról. Standjukon, takaros rendben, kis műanyag ládikákban motorkerékpár-alkatészek garmadája állítja meg időről időre az arra bóklászókat. A kis kar, az egyik végén furattal potom 500 forintot taksál – legyen az bármi is. A fehérvári Varga János egy egész régiségbolttal települt ki, talán még Aladdin csodalámpája is kelleti magát. Az ózdi nyugdíjas martinász végül nem viszi el a kis bronz martinász szobrot, csak az árára kíváncsi…