Több ezer magyar honvéd lehet még Magyarország területén jeltelen sírban

A 2016 őszén került ismét a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum feladatkörébe a hadisírgondozás, az intézmény egyik igazgatósága, a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság látja el a szakterülettel összefüggő feladatokat. Hozzávetőleg többezres nagyságrendben lehet még jeltelen sírban nyugvó magyar katona Magyarország területén. Erre a korabeli veszteségi dokumentációban szereplő adatok és a jelenleg is fellelhető sírok számának különbségéből lehet következtetni. Ezek lehetnek egykor meglévő, de a világháború óta eltelt időszakban felszámolt, megsemmisült sírok vagy soha fel nem jegyzett „harctéri eltemetések”.

Oroszországban és Ukrajnában is kutatnak még a magyar katonák ügyében

Ismeretlen eredetű, emberi vagy emberinek tűnő csontmaradványok véletlenszerű előkerülése esetén nyilvánvalóan nem lehet a laikus feladata a lelet eredetének meghatározása. Ilyenkor közfeladatot ellátó szervet, így a területileg illetékes önkormányzatot, kormányhivatalt, rendőrséget, régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeumot vagy a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot kell értesíteni. Az ismeretlen eredetű emberi csontmaradványok származhatnak régészeti lelőhelyről, kötődhetnek egy megoldatlan bűncselekményhez vagy lehetnek második világháborús elesettek – hősi halott katonák vagy polgári áldozatok – földi maradványai.

A rendőrség, a múzeum, illetve a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum feladatkörébe tartozik a lelet tudományos meghatározása, a szükséges intézkedések megtétele. Ha a sírhelyen hősi halott eltemetésére utaló, a laikus számára is felismerhető sírjel, név, születési, halálozási dátum, illetve a halálesetre vonatkozó utalást tartalmazó fejfa, sírkő található, elegendő a Hadtörténeti Intézet és Múzeum értesítése.

A föld rejtekében

Magyar honvédeken kívül Fejér megyében elsősorban szovjet-orosz, illetve német katonákat rejthet a föld: mindkét nemzet gondoskodik nálunk meghalt katonáiról. Az egykori szovjet, illetve német haderőhöz tartozó katonák véletlenszerűen előkerülő földi maradványai esetében egyaránt elvi cél a rendezett temetői jogállással rendelkező helyszínen történő újratemetés. Kegyeleti szempontból a háborús elesetteket újratemetésük alkalmával megillető végtisztességet így lehet biztosítani. Az elvi cél tekintetében tehát ma már nincs különbség.

Az újratemetés technikai végrehajtásában az 1993-ban megkötött német–magyar kétoldalú kormánymegállapodás értelmében a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség Bejegyzett Egyesület, orosz, illetve szovjet vonatkozásban pedig az 1995-ben megkötött orosz–magyar kétoldalú kormánymegállapodás alapján az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma Katonai Emlékmegőrző Igazgatóságának magyarországi képviselete jogosult eljárni.

Megállapodás

A kedvező külpolitikai folyamatoknak köszönhetően vált lehetővé az 1990-es évek elején, hogy az idegen földben nyugvó magyar hősi halottak sírjának gondozása megkezdődhessen. Oroszországi viszonylatban mindez a Szovjetunió felbomlását követően a két kormány által 1995-ben Moszkvában aláírt, a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjuk jogi helyzetéről szóló megállapodásban öltött testet. A megállapodás folyományaként az Oroszországi Föderáció területén ténylegesen 1997-ben – az orosz „Vojennije Memoriali” Nemzetközi Katonai Emlékmegőrző Társasággal együttműködve – kezdődhetett meg a Magyarország második világháborúban elszenvedett háborús veszteségével összefüggő kegyeleti tevékenység. Ennek pénzügyi hátterét a Szovjetunió Magyarországgal szemben felhalmozott államadósságából elkülönített tétel biztosította. Mindennek a magyar katonai veszteséggel összefüggő, addig hozzáférhetetlen orosz levéltári dokumentumok alapján összeállított veszteségi nyilvántartások elkészülte mellett legfontosabb eredménye a két központi magyar katonatemető – Boldirevka és Rudkino – létrehozása, illetve 369 hadifogoly-emlékmű felállítása volt.

Ukrajnával a két kormány 1996-ban Kijevben az oroszországival lényegében szó szerint megegyező tartalmú megállapodást kötött. Oroszországban és Ukrajnában is folynak még kutatások, elsősorban a közelmúltban előkerült, ismertté vált levéltári források alapján.

A halott katona nem ellenség többé.