A „szakadárok” csapata – Már 700 ezren horgásznak Magyarországon

Kétségtelenül a koronavírus-járvány hatásaival is magyarázható, hogy ma már 700 ezren horgásznak hazánkban, amely a legtöbb szabadidős tevékenységgel összehasonlítva mindenképpen biztonságos időtöltés.

– Ez a létszám óriási lehetőségeket, de óriási igényeket is jelent, amelyeknek nekünk, horgászvezetőknek meg kell tudnunk felelni – szögezi le Jáger Tibor Mihály, a Horgász­egyesületek Velencei-tavi és Dunamenti Szövetségének elnöke.

A szervezet története negyed évszázadra tekint vissza. Az alapítók – Bicskei György, Józsa László, Krátki Pál, Menyhárt József és a Révész Imre – 1993-ban elhatározták, hogy szakítanak a múltból örökölt rossz horgászmozgalmi beidegződésekkel, létrehozva egy alulról szerveződő civil közösséget. Ez lett a jogelőd, a Horgászegyesületek Velencei Tavi Szövetsége, amely a nyitottságot, a horgászközösségek tagjainak, a horgászsportnak, az élő környezetnek, a vízi élővilágnak a tiszteletét tűzte ki célul.

– Így aztán a szervezet vonzóvá vált azon „szakadár”, útkereső egyesületek számára, amelyek a létüket érezték fenyegetve a horgászokból élő, főállású „mozgalmároktól” – jellemzi az akkori helyzetet Jáger Tibor Mihály. – Az évek folyamán sorra csatlakoztak és biztos hátországra, valódi érdekvédelemre találtak olyan nehéz helyzetbe hozott szervezetek, amelyektől például megvonták az állami horgászjegyeknek, vagy a vízpartra jutást biztosító területi engedélyeknek a kiadását.

Tizenhat egyesületben mintegy 17 000 horgász családja lettek, s ebből napjainkra – megszűnés, beolvadás és kiválás után – tizenegy szervezet maradt. A mai létszám is meghaladja a tizenötezret, miközben folyamatban van több újabb egyesület felvétele. Idővel részt vállaltak a halgazdálkodási törvény megalkotásában, a Magyar Országos Horgász Szövetség megújításában.

– Területileg szerveződő közösségünket a MOHOSZ-ban, az országos szövetség választmányában 1993-tól tisztséget viselő sporttársaink, Józsa László elnök, Osztás Imre, Tandori Antal és László Attila ügyvezető elnökök nyolc, Polyák Mihály gazdasági alelnök négy, elődöm, Siklósi Béla húsz, és magam is több éven át szolgáltuk a horgászok népes családját. Kezdeményezői és részesei voltunk annak a korszakváltó folyamatnak, amelynek eredményeként napjainkban már az értékteremtő szövetségek és egyesületek kezelhetik a horgász és természetes vizeket. A halgazdálkodáshoz, a vizek kezeléséhez, a halőrzéshez minden humán, tárgyi és pénzügyi eszközzel és feltétellel rendelkezünk: ezt egyrészt saját forrásainknak, másrészt a „nagy testvér”, a MOHOSZ támogatásának köszönhetjük. Sikerrel levezényeltük a digitális átállást, szövetségünk pályázatok útján támogatást nyújt ifjúsági táborok, horgászvetélkedők és versenyek, családi programok lebonyolításához.

A szervezet a Közép-Duna Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó mintegy 70 kilométeres folyamszakaszának halgazdálkodási társhasznosítója, több egyesületük – mint például a dunaújvárosi, a polgárdi, a gyáli-peremvárosi és a Videoton – önálló tógazda. Bár természetesen nem egyformák a különböző egyesületek adottságai, azért igyekeznek azonos szempontok és gondolkodásmód mellett kezelni a felmerülő problémákat, keresve az előrelépés irányát. Ma még nincs egységes rend, látja be Jáger Tibor Mihály szövetségi elnök, de hozzáteszi, szándékaik szerint ez már jövőre megváltozik. Ez az egyik legfontosabb cél.