A Fiskális úti templomkertben kapott helyet kopjafája

2020.10.09. 13:31

Enni adott a pesti srácoknak Megyeri Sándor

Két éve elkészült egy kopjafa, Megyeri Sándor kopjafája. Unokája, Megyeri Zoltán keresett egy helyet, ahová felállíthatja. Közterületre magánszemély nem helyezhet ki ilyesmit. Ekkor jött Tornyai Gábor plébános, akit megragadott Sándor története.

Majer Tamás

A kép közepén, a közösség ölelésében Megyeri Sándor középső fia, Megyeri László Pál, háttérben a helyére lelt kopjafa

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Péntek délelőtt a Budai út és Fiskális út kereszteződésénél található öreghegyi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom kertjében szentelte fel a kopjafát a pap.

– 1956. december 10-én – az egy nagyon kemény téli nap volt, mi iskolából jöttünk haza – kereste fel a várpalotai rendőrség anyámat, hogy egy rossz hírt közöljenek: a férje tíz perccel előtte meghalt – emlékezett vissza lapunknak nyilatkozva Megyeri László Pál, aki az 1956-ban elhunyt, most kopjafát kapott Megyeri Sándor középső fia. – Öt méternél közelebb nem engedték anyámat a holttesthez, teljesen le volt takarva. Ők üzemi balesetről beszéltek. Most már végre édesapám megkapta a végtisztességet. A bátyám 15, én 13, öcsém 6, anyám 36, édesapám 44 éves volt akkor, itt laktunk, ide 7-800 méterre, itt volt a sarkon az üzletünk – mutatott körbe.

Méltó helyre, helyére került a kopjafa.

A kép közepén, a közösség ölelésében Megyeri Sándor középső fia, Megyeri László Pál, háttérben a helyére lelt kopjafa
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– A bűnöd mindössze annyi volt, hogy mint a Seregélyesi Földműves Szövetkezet ügyvezető elnöke néhány teherautó élelmet juttattál, juttattatok fel Pestre, az éhező embereknek – mondta apjához szólva, de már a megemlékező közösség előtt az azóta élemedett korúvá lett fiú. – A seregélyesi községi párttitkárnak ez nagyon nem tetszett. Közölte veled, hogy ennek szörnyű következményei lesznek. Fenyegetését beváltva a párttitkár verőemberei 1956. december 10-én – a szó szoros értelmében – agyonvertek. Elképzelni is nehéz, hogy mit éreztél, mit szenvedtél, mire gondoltál, miközben ütöttek, vertek, megaláztak… Én biztos vagyok benne, ha még egy élő ember van a verőemberek között, meg fog szólalni neki a lelkiismerete, és eljön ide a kopjafához, hogy bocsánatot kérjen, és bocsánatot fognak kérni azok a közeli, távoli rokonaid, akik elfordultak tőled azért, mert éhező embereknek segítettél, és bizonyos kérdésekben más volt a véleményed – folytatta.

– Jézus ezt mondja – és ezek már Tornyai Gábor atya szavai, aki a Bibliából idézett –, „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. […] Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ezek az evangélium igéi – mondta. – Sok szállal kötődik Sándor ide, ehhez a környékhez. Köze van ehhez a közösséghez. Ami különösen megérintett az ő történetében az az, hogy ő nem harcolt, nem fogott fegyvert, ő nem küzdött senkivel, egyszerűen csak tudta azt, hogy vannak emberek, akiknek segítségre van szükségük. Azt gondolom, hogy katolikus papként, keresztény emberként ez egy olyan gesztus, amit érdemes felmutatni, kiemelni – fogalmazott az atya. – Egy olyan emberre emlékezhetünk, aki számára fontos volt az érték, a szabadság és az élet megélése, ünneplése. Ez a kopjafa egy jel lehet azok számára is, akik itt elmennek mellette, hogy vannak értékeink, amiért érdemes küzdenünk. Ahogy a kopjafára is fel van írva, az az ember igazán szabad, akiben nincsen félelem – beszélt tovább az atya; s ennél a mondatánál egy fehér pillangó szállt el mellette, míg a templomkerten kívül zúgott-morajlott az autóforgalom.

A Fülöp Zoltán Jászai Mari-díjas csíkszeredai színművész (!) faragta kopjafán Bibó István gondolata olvasható: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”

 

A csendes hős kopjafája már áll Fehérváron

Olyan mementó ez, ahova elmehetnek a még élő pribékek, hogy bocsánatot kérjenek.

Korábban már írtunk az '56-os múltunk egy máig eltitkolt hőséről, Megyeri Sándorról, akit 1956. december 10-én a seregélyesi párttitkár pribékjei halálra vertek az útszélen. A megrázó történet felderítése után Megyeri Sándor unokája, Megyeri Zoltán emléket akart állítani nagyapjának, és Fülöp Zoltán székely színművésszel készíttetett kopjafát. Ám az emlék egy sötét szoba sarkában feküdt több mint két éven át, mert nem lehetett helye e városban. Írásunkat Tornyai Gábor katolikus plébános elolvasta, és az öreghegyi közösséggel együtt úgy döntöttek, felállítják az öreghegyi plébánia udvarán. Pénteken ez teljesült. Megyeri Sándorra fia, Megyeri László Pál emlékezett, és kívánt neki végre örök nyugodalmat, a hóhéroknak pedig lehetőséget, hogy bocsánatot kérjenek. A kopjafa áll. Isten tartsa nyugalomban, Megyeri Sándor!

Nagy Zoltán Péter

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában