Az első magyar óceánrepülőkre, Endresz Györgyre és Magyar Sándorra emlékeztek

Idén érzésekkel teli, elegáns és szívhez szóló mozzanatok övezték az évfordulókat. A székesfehérvári központú Albatrosz Repülő Egyesület ejtőernyőseinek bemutató ugrásai után Besenyei Péter műrepülő világbajnok pilótánk látványos égi bemutatója kápráztatta el a közönséget. Felcsút és Szár, Bodmér és Újbarok – e települések mind büszkeséggel tartják magukénak az egykori kényszerleszállás emlékét. E helyt ért földet Endresz György és Magyar Sándor 1931. július 16-án Lockheed Sirius gépével, amelyre ráfestették: Justice for Hungary!, Igazságot Magyarországnak!. Mátyásföld helyett Bicske közelében landoltak, így még meseszerűbb, s szeretnivalóbb e történet!

A bicskei önkormányzat és a bicskei Magyar Sándor Repülő Egyesület évről évre megszervezi a 2006-ban emelt emlékműnél az ünnepséget, amely harminc éve szabadon hirdetheti, hogy nem csupán sportteljesítmény volt a két magyar pilóta bravúrja. Bálint Istvánné bicskei polgármester elmondta: Jávor Géza egyesületi elnökkel személyes ügyüknek tekintik az eseményt, amely egyszerre szól a fájdalomról és a kifosztottságról, ugyanakkor a dacos hősiességről és a magyarság mindent túlélő erejéről.

A köszöntő beszédek túlmutattak a protokolláris tiszteleten, ezt érzékelhették a résztvevők a növényillatú tájban. A téres tisztáson Nagy-Magyarország térképét nyírták bele a fűnyírók a vadvirágok, illatos füvek közé, s az ünnepség végén, az estében ennek körvonalait állták körbe a résztvevők – lámpákkal, mobiltelefonok világító képernyőivel, egymástól karnyújtásnyira alkotván zárt láncot. A drón imbolygó fénye mutatta: felvétel készül e szívbéli performanszról. A technika sokat változott a száz évvel ezelőtti országtragédia, s az 1931-es magyar óceánrepülői teljesítmény óta.

Jávor Géza nyugalmazott pilóta felidézte, hogy a legelszántabbak már 1981-től megemlékeztek a két légi hősről, s szerény emlékkövet emeltek nekik. A hatalom nem pártfogolta sem azok tettét, pláne nem a trianoni tragédia felemlegetését, ők mégis minden évben megjelentek a helyszínen, a fák, virágok között.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, miniszterelnöki biztos a nemzeti összetartozás évében a cselekvő hazaszeretet belső parancsáról szólt. Elmondta: e választókerületben számos határon túli településsel köttettek testvértelepülési szövetségek, élő kapcsolatok bizonyítják a szétszakítottság ellenére meglévő kapcsolatot.

Ruszin Romulusz, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára allegorikus történetet hozott arról, hogy a New York-i­ forgalmas utcán miként hallotta ki a zajból egy tücsök ciripelését egy indián, mert számára ez volt a fontos. A két hős pilóta tudta, nem változtatják meg a győztesek az igazságtalan trianoni döntést, de a világ zajában megkísérlik az egeken át továbbítani: Igazságot Magyarországnak! A helyi közösségek ereje, összefogása lendíti tovább a nehézségeken át az országot, ami fontos, azért tennünk kell. Szabó Tünde, az EMMI sportért felelős államtitkára csatlakozott az előtte szóló politikusokhoz, mondván, az idő kereke nem fordítható vissza, ám a magyar virtus és elkötelezettség a garancia rá, hogy a magyarság minden vereségből képes felállni és előre haladni. A nemzet túlélt és felállt Európa közepén, a megcsonkított helyzetből, a döbbenetes veszteségből is.